Tátra1988 www.mgp.hu
Úgy kb ez volt az első igazi motoros túrám. A simsonos évek elteltével végre egy igazi nagyvas a kezem között: ETZ125. Tárcsafékes! Húazannya! Igaz csak egy oldalon. És mivel a féktípus váltásnál nem sokat foglalkoztak azzal, hogy a dobfék központi hatása után az egyoldali tárcsafék mennyire is külpontos, ezért aztán elég szépen csavarta az első villát. Nade mindez kit érdekel?? Ezzel már lehet igazán nagyot túrázni! Legelőször is fel kéne szerelni minden földi jóval. Ekkoriban még ugye nem volt semmi kapható, még rendes motoralkatrészek sem igazán. A 250-re létezett egy csomagtartó (valami öntvény) de az a 125-re nem volt jó..megaztán sokba is került. A reggelente a kert egyetlen cseresznyefájáról leszedett gyümölcsmennyiség ára épp hogy csak a napi benzint fedezte.
Tehát irány a kamra, kihurcoltam ami felhasználhatónak látszott. A szortírozás után az alábbiak maradtak: 3 fiokos szekrény, babakocsi, Tesla hangdobozokhoz gyártott alumínium szegőléc, és 3 db 20literes műanyag benzineskanna. A babakocsi váza két nap vágással és hegesztéssel átalakult tartókonzollá, ez nem volt nagy ügy. Két kannának a fedelét vágtam le, egynek az oldalát, ebből lett a „topcase”. A beöntő nyílások le lettek lemezelve. Az egész kapott egy fekete műbőr borítást. A levágott részek a szekrényről eltávolított zsanérokkal csatlakoztak az eredetihez, majd a három fiók nyelves záraival váltak zárhatóvá. Az alúcsíkok felkerültek a csatlakozó élekre. A rögzítés M8-as csavarok képezték, a belső oldalakon szárnyas anyákkal, így kívülről nem lehetett leszerelni! Na ezt most mind próbáljátok elképzelni!! Ja igen.. a végén még a babakocsi lábtartója felkerült a topcasere külön csomagtartónak, pont úgy nézett ki mint amit ma is lehet kapni kb 20eHuf-ért!
Szüleim már egy ideje gyanakodva nézték ezt a nagy szerelést, majd mikor egy reggel a padlásról lecipeltem a régi alumínium vázas orosz kutyoltípusú sátrat csak rákérdeztek, hogy mégis mire is készülök. Mondom: motorozni. Estére jössz? Én inkább úgy gondoltam, hogy majd három hét múlva! Hát kellett kicsit küzdenem, de azért csak elindulhattam. Hol voltak még akkor rendes motoros felszerelések. Meg tapasztalat. Kiskörösi bukó volt az egyetlen rendes motoros felszerelés. Meg a Záhony-Budapest MÁV II.o. típusú bőrdzseki. Meg tornacsuka.
A határon elég nagy látvány voltam. Kassán úgy eltévedtem, hogy csak na. Építették az elkerülőt.(Tavaly jártam arra..még mindig építik). Aztán eljutottam Poprádig… Egy kanyarból kijövet megláttam a Tátrát. Aztán csak álltam ott leesett állal. Hogy ez mekkora! Akkoriban még a Zemplénbe is ritkán jutottam el. Néztem vagy egy órát. Aztán meg azon csodálkoztam, hogy ennek még milyen havas a teteje, nyáron. Na ja síkvidéki ember lennék vagymi. Felkészülésnek meg is volt a foganatja, első éjjel kockásra fagytam a sátorban.
Megkerestem a kempinget, EuroCamp Ficc, vagy valami ilyesmi. Meg is tanultam rögtön, hogy így baráti országban minden kétszer drágább a külföldinek. Szerencsére így sem volt vészes. Emberi nyelveken nem tudtunk értekezni, tehát én letelepedtem az első szabad placcra és sátort vertem. Mint kiderült ez nagy sátraknak volt fenntartva, engem el akartak zavarni valahova a sarokba, de én már le nem bontottam az a vacak sátrat. Ez nem iglu, hogy csak megfogom és odébb rakom. Naponta megpróbáltak elküldeni én meg naponta egyre rosszabbul tudtam szlovákul.
Másnap felderítettem a környéket. Azt már láttam hogy a következő hetekben lapcsánkán, csokin és sajton fogok élni. Filléres és finom áruk voltak. Próbálkoztam hamburgerrel is, ez ott akkoriban azt jelentette, hogy egy szelet fehér kenyeret megkentek mustárral és rátettek egy fasírtot. A következő hetekben egyik nap motoroztam a másik nap gyalogtúráztam a környéken. Felmentem a Lomnici csúcsra is. Itteni emlékezetes élmény: fenn a kilátócsúcson, szikrázó napsütés, friss levegő… ketten már állnak ott… Egyik beszívja a friss levegőt, majd cigit elő, rágyújt, szétnéz, majd megszólal magyarul: „Bameg! Ez kurva szép!”
Két nap múlva ( már fogalmam sincs merrefele) egy gyalogösvény végén megláttam egy bodegát, reméltem lehet venni valami hideg üdítőt. Kirakva mondjuk semmi nem volt. Nemzetközi mutogatással jelzem, hogy innék valamit. „Beer or pivo?” hangzik a kérdés.. Beer a sör, ha jól tévedek.. „or” az „vagy” ennyit még tudok én is.. A pivo is ismerős volt, de nem jutott eszembe… de mondom sört nem tehát a másikat kérem. Ugye sejtitek mi volt.
Lefele sétálva egy elágazásnál középkorú pár vitatkozott, hogy merre is kellene tovább menni. Én is megálltam térképet böngészni. Férfi odafordul, kérdi spréhelem-e a dojcsot (legalábbis én így értettem)..no.. inglish? no… france? no…. Erre már a nő is felbátorodik: Gavarityeporuszki? Na azt aztán nem..(bár épp tanultam…dehátugye…. Megaztán latint is tanultam, pont azt nem kérdezték) ! Espanyol….. Te jó ég…ezek nyelvtanárok vagy mi????? Persze hogy nem.. Majd a férfi odaszól a nőnek: Te! Szerinted milyen francos nyelven beszélhet ??? És ezt persze magyarul!!!! Válasz: próbálkozzanak szlovákkal, ha már itt vagyunk.. Volt vagy 10 másodperc mire leesett nekik J.
Szóval jó kis nyaralás volt. A 125-ös ETZ-t mindenhol megcsodálták, alig mertem otthagyni a parkolókban. De gond nélkül teljesítette a távot és még a Tátra magas utjain sem volt gond vele. Hazafele még a határon kipakoltattak, de ez csak addig tartott míg a szennyeszsákhoz nem jutottak, aztán már nem nagyon forszírozták a többit. Na kb ennyi volt ez első motoros utam. Napokra és kilométerekre már nem emlékszem pontosan. De gondolom nem is fontos!
Ja és a „handmade” dobozszett is jól vizsgázott, egy kicsit beázott, de más gond nem volt vele!
Üdv
MGP
