Szicilia 2002
Magyar English
Az úgy kezdodött, hogy valamikor augusztus
elején el akartam volna menni
szabadságra kicsit, ami
ugyebár azonos a motorozással. A tervezett uticél
valamerre északra volt. Ez ahogy múlt az ido úgy változott az
óramutató
járásával ellentétesen..... Szeptember
elejére beállt nyugati irányba.....
szeptember
közepére pedig már erosen dél fele mutatott...
Nem igazán akartam kivárni míg körbeér! Kinéztem
Göröghont...de mivel
hirtelen útitárs is akadt és
Szicíliát javasolta gyorsan visszapöcköltem
kicsit az
irányzékot..
A kempingrol most lemondtunk.. (illetve kaptam
egy kérdést miszerint "ugye
nem??"). Kicsit
nyomozgattunk szállás után, de aztán maradtunk az ahogy esik
úgy puffan alapelv mellett. Az összepakolásra is maradt vagy másfél
órám...
szóval a szokásos. Egy este aztán felgurultam
Tomáékhoz Bp-re, hogy onnan
indulhassunk kora
reggel... (Gondoltam ugyan, hogy Ok jöjjenek Nyíregyházára
az indulás kedvéért, de beláttam, talán mégsem ez a legjobb megoldás J
). Az
embertelen korai hajnali indulásra nem igazán
emlékszem, valahol Fehérvár
környékén ébresztett fel
egy eso....Határátkelés zökkenomentes..az ido is
javul.....csak az út típusa romlik rohamosan: átmegy
sztrádába...borzalom.
Unottan huzzuk a gázt.... nem
kéne, a negyedik muanyag rendörrol kiderül,
hogy
valódi. Pech. Korábbi tapasztalatok alapján (lásd Bohinji túraleírás)
készülünk a legrosszabra, aztán a 36 eu-s birság hallatán
tisztára
felderülünk. Nem is értik a zsaruk, hogy mi
van, próbálnak még belekötni a
matricába, de még a
visszautra is rendben megvolt véve. Vissza a nyeregbe,
majd egyvégtében le Velencéig. Olaszoknál már nem igen kell félni
a
trafitol, össz-vissz egyel találkoztunk, azt is
jelezték jóelore. Viszont kb
100 km-enként fizetünk
annyit a sztrádáért mint Osztrákiában egy hétre az
összesért... és még utálom is.. De legalább délután háromra már
Velence
környékén vagyunk, tehát be is megyünk.
Kezdodnek a szokásos
olasz-város-forgalmi-galibák. A
parkolóba nem engedik be a motort,
parkoljunk ahol
tudunk. Mocik összeláncolva, meg kormányzár, meg patkólakat,
meg kábellakat meg riasztó... így már csak kicsit vagyunk
halálidegesek
otthagyni a vasakat. A komp gyorsan
bevisz a SzentMárk térre. Kicsit
csavargunk a
környezo tavernákban, majd mivel sürget az ido fordulunk
vissza. Sajnos a visszaút sokkal tovább tart mert a komp nem a
tengeren megy
vissza, hanem a Grand Canal-on, és
megáll minden bokornál.... ráadásul
forgalmi dugó is
van. Este hét körül szabadulunk, és gyorsan távozunk a
környékrol. Kb 30 km-ert megyünk, és elkezdjük figyuzni a szállást.
Egy Mira
nevezetü helyen látunk táblát
magánszálláshoz, még le sem cihelodünk, a
tulaj már
kint is van és invitál befelé... az árra csak legyint... azért mi
csak érdeklodünk. 45 eu a három fore.. szuper. Még egy jó
pizzériát is
megtudakozunk: PizzaMacedonia... tényleg
jó hely volt.
Másnap Padova-Bologna felé indulunk, sokáig egy
szép folyó kiséri utunkat.
Bologna közlekedése
leginkább egy kötötlenfogású birkózásra hasonlit... túl
kell élni.
Egy benzinkutnál ingyensütit kapunk, majd egy
egész táska péksüteményt. Csak
nézünk mint a moziban,
miért kaptuk??? Jön a siesta, mi voltunk az utolsó
tankolók délben, estig bezárnak, minek száradjon!
A hegyeken át Firenzébe tartunk... az elso 40
km-en egyszerüen nincs 10
méter egyenes..helyes!!!
Már éppen kezdek örülni a szuper utnak, amikor
egyszer csak olaszosan le van zárva..azaz egy sorompó bebetonozva..
kerülöut
jelzés semmi. Kis mellékutakon kavarunk
tovább... Tomáék egy elágazásban
szép svunggal
behuznak Signora Giovanni-ék kertjébe... majd a
fogadóbizottság láttán (házörzo eb) hasonló tempóban távoznak
is...csak
rövid baráti látogatást tettek J . Az esti
szállás helyére már nem
emlékszem, valami Castello
nevü hely egy tó partján. A helyi motorosok
segitenek
szállást találni, egy idos házaspárnál vackolunk be éjszakára.A
mocikat garázsban akarjuk tudni, erre a kisöreg kiáll a
kocsival, majd tíz
centivel arrébb visszaáll.
Vigyorgunk..... talán egy versenybringa beférne..
de
két turamoci!!! Szóval kidumáljuk a kocsit a garázsból, igy pont
elférnek
a motorok.
Reggel a tó feletti óváros kávézójában
reggelizünk, most már tudom mi az az
igazi forró
csoki! Róma az útírány... közben több szép tó parján is
végighaladunk. Mostmár kellemes kis mellékutakra állunk rá. Toma
vezet
(gyakorlatilag egész uton)... ez már csak ezért
is jó dolog mert utál elöl
menni... külön örömJ )))
De hát az O gépén van GPS! (Ami viszont egyre
hasznosabbnak bizonyul) Róma elott megszállunk. Röhelyes a
szálló
prospektusa, amin tópartinak tünteti fel magát
(kb 7-8 km-re a tótól).
Elindulunk megnézni az örök
várost. A forgalom az "érdekes" kategóriába
sorolandó. És hogy ne legyen túl egyszerü le van zárva a teljes
belváros.
Háromszor is megpróbálunk bejutni, de nem
lehet. Tomaék egyszer elgurultak
ez irányító rendorök
mellett, de engem már lekapcsoltak. Mutogattam, hogy
legalább a barátaim után hagy menjek be, de nem engedtek. Erre
rámutattam a
rendör mögött parkolóra, hogy oda
beállok, erre bólintott. Én húztam egy
kövér gázt és
sprint befele Tomáék után.Na ja... majd pont Rómában
szakadjunk el egymástól. Azt még hallottam, hogy a rend éber ore
két
atmoszféra nyomással bepréseli mindkét tüdejét a
sípjába...de hát van
ilyen...biztos nem nekem
szólt!
Rövidet sétáltunk a Colosseum környékén, majd
kaptunk egy rendes kis zuhét a
nyakunkba, úgyhogy
ballagtunk vissza a mocikhoz.. (amiken megint rajta volt
a teljes arzenál). A visszaút teljesen a GPS-re volt bízva.. (este,
csepergo
esoben, egy mellékutra kijutni Rómából)...
anélkül még lehet most is ott
volnánk. Csak egyszer
ment mellékútra, mikor egy vasut másik oldalán mentünk
tovább és egyszercsak elfogyott az út!
Reggel egy kissé unalmas út
következik....ugyanis 90 km-en keresztul
nyílegyenes!!!! Örjito.
Nápolyon átverekedjük magunkat.....biztos van
szép része is, mi nem azt
láttuk.Pompei-nél megállunk
egy zárt parkolóban, odalép hozzánk az ör: van
szabad
hely, majd odalép egy turista is: persze hogy van: most lopták el
ennen a kocsiját!! Pánikszerüen menekülünk. Nem tetszik a
környék sem,
vállalom inkább a motorok örzését,
valószínüleg megér ennyit, hogy aztán ne
gyalog
menjünk tovább. Tomáék gyorsan megnézik a romokat, majd elindulunk
megnézni a romokért felelos személyt: Vesuvo.
Felmegyünk...Megállapitom,
hogy pont ugyanúgy néz ki
mint a Hortobágy... legalábbis ilyen süru
ködben...
Tehát le is jövünk. A további útszakasz se valami
szívderito..Legközelebb maradunk a hegyekben, errefele nem érdemes
lejönni a
tengerparti útra. Többször megázunk, de már
meleg környéken járunk, hamar
száradunk. Az utak
fizetési rendszere elég nehezen követheto,városok
környékén van hogy három kapu is volt pár kilométeren belül.
Egy
gyorsforgalmi uton egyszercsak elszáll mellettem,
egy félpár
motoroskesztyü.... Toma tipusú.
Visszanézek, de lesodródott az útrol.
Eboliig birjuk. Nem igazán tünik magánszállásos
helynek. A GPS-bol kinézünk
egy olcsó szállót, majd a
GPS oda is vezet.. nem semmi ez a kis kütyü.
Reggel bemegyünk egy motorosboltba kesztyüért.
Kapunk mellé forró kávét,
kapuccinót!
Kis idonyerésért sztrádázunk (de ez amolyan
fél-sztráda), nagyrészt lezárva
a félsáv...de ez nem
érdekes. Mikor 80-as táblánál 130-al utólérünk egy
rendörkocsit az lehuzódik, hogy menjünk csak tovább! Na ezt lássam
egyszer
itthon!!!.Toma erosen lázadozik azon
hagyomány ellen, hogy napközben nincs
kaja. Már az
elso napokban sem jött be neki, mostmár viszont kijelenti hogy
rendes kaját akar!! Tehát Pizzo-nál letérünk a pályárol...
annyira, hogy
Tomáék még a lehajtóról is letérnek. A
szívverésem is leállt kicsit mikor
láttam, hogy
érintoírányban lezugnak az ívrol!! Nagy mázli, hogy kavicsos
rész következett, borulás nélkül megálltak.... Tényleg sürgös az a
kaja!!
Mostmár a kajáldát is a GPS-el keressük... jó
hely, plussz Tomáék meg is
hívtak az ebédre! Ha már
rákényszeritettek J )))))))))!!
Ujra szép az út, sot fantasztikus. A tenger
fölött, a hegy oldalában
kanyarog végig. Gyakorlatice
megérkeztünk a csízma orrába.... sajnos szembol
meg
valami irtózatos sötét felho érkezik! GPS..telefon.. a HotelCentral-ban
van üres szoba.. kb 20-km légvonalban(már nem emlékszem
pontosan, lényeg,
hogy a végén kétszer annyi lett).
Gyorsan indulunk..ám nem a tengerparton,
hanem be a
hegyek közé..... nofene.. Átvágunk pár hegyoldali "falun"..ami
erosen nyomortanyákra emlékeztet... itt se kéne
lerobbanni!
Beesteledett, folyamatosan tartunk felfele. Én
már nem látom a tanktartóban
a térképet, remélem a
GPS nem téved el.. rengeteg kis elágazás.. ezek már
akkor se lennének rajta az egyébként kiváló térképemen. Ezer méter
fölé érve
felhobe jutunk... nem túl rózsás helyzet.
Méter széles hegyi út, sötét, köd,
hideg,
látótávolság vagy két méter. Lassan araszolunk. Kicsit kiver a víz,
mikor halványan látom, hogy a padkán végig betonacél tüskék
állnak fel.
Részint ha ráhajtunk, az azonnali defekt,
részint viszont ilyen melvédeket
csak szakadékok
mellé szoktak tenni, tehát valószinüleg itt is az van, csak
még a vasbeton korlát nem készült el. Egy keresztezodésben Toma jelzi,
hogy
még 9 km légvonalban! Ránézek az órára.. Ezek
után 18 km-el jelzi a nagy
büdös ködben, hogy a
szállónál vagyunk.... ja tényleg! Kicsit világosabb a
köd! Mociról le, balra gyalog.... tényleg ott a szálló... de nem
Central a
neve. Toma legyint, biztos rosszul mondta a
nevét.. nekem aztán tökmindegy,
bárhol de aludjunk
mostmár! Benn kicsit csodálkozva fogadnak, és kicsit más
árat is mondanak...de jó az, csak legyen szoba... van... mind üres.
Ennek
ellenére kiraknak minket a létezo legmagasabb
oldalszárny külso szobájába.
Lemálházunk majd egy rövid túra keretében
visszaindulunk a recepcióra. Ahol
is nincs senki, az
ajtók bezárva, sötét a terem, az ajtókon kivül felkerült
a rácsozat. Izé.... akkor mi most be lettünk zárva??? Kisérteties
egy
hely... De Toma éhes, tehát talál egy
vészkijárót, ami csak belülrol
nyitható. Én maradok
(mint ajtókitámasztó).... a többiek vadászni indulnak.
Nemsokára visszatérnek a kb 50 méterre lévo másik szállóból amelynek a
neve
(míno meglepetés) Central.. J ))
Reggel napsütésben már igen szép a
környék.Mielott elindulnánk Messinának,
még megnézzük
a környékbeli hegyeket (ha már ugyis fejöttünk vagy 1500
méterre). Sikerül itt is jó kis mellékutat találni. A hegy neve
Montaltó,
egy kicsit gyalog kell felmászni a
"csúcsra".. szép, de külön ezért nem
érdemes fáradni.
Reggio di Calabrián átvágunk, a GPS szépen elvezet a
kikötobe. Épp annyi idonk van, hogy jegyet vegyünk, már indul is a
komp
Messinába. Egy óra piheno, verofényes
napsütésben. Messinábol gyorsan
távozunk (kaotikus
forgalom).Taormináig meg se állunk, amikor is már megint
be kell kapcsolódni a táplálékláncba. De megérte..ilyen helyen se
ebédeltem
még! Tengerbe nyúló félszigetre néz a magas
sziklapárkányra épült kis
étterem. Fantasztikus.
Látszik, hogy halételekre specializálodott a hely, a
mosdó elott kicsit töprengeni kell, mert mindketon egy-egy hal van
kitéve...
(csak halaknak???)...aztán rájövök, hogy a
baloldali halnak ruzsos az ajka,
a jobboldalinak meg
bajsza van... Kár volt strapálni magam... a helyiség
vállban szük volt, de tényleg! Mikor visszamentük a mocikhoz egy
kutyás srác
üldögélt ott. "Jó messzire jöttetek"
köszönéssel fogadott! Nyolc éve kint
élo
hazánkfia...foglalkozása: pantominos.
Kicsit informálódunk, majd sietünk tovább: fel
az Etnára! Valami egészen
különleges út visz fel,
nagyon jó minoségu, kanyargós, széles, pont
motorosoknak kitalálva! A felso parkolóig megyünk, de megint hideg
van,
késore jár és ha lenne is még turistabusz fel,
akkor se érdemes mert ez is
ködben van. Lefelé
megállunk egy-egy megkövült lávafolyáson...elég
döbbenetes.
Egyikre kis út visz, bemegyünk. Egy bodega áll
ott (meg egy csillogó VW
Passat).. kérdezzük a manust
mit csinál ott. Válasz: figyeli a hegyet!!!
Nyugis és
jolfizetett meló!
Este van, Toma rutinszerüen keresi a szállást a
GPS-ben... azért rékérdezek,
hogy az nem lenne-e jó
amitol harminc méterre állunk??? De....
Másnap a déli part felé vettük az irány irányt,
már-már sivatogos vidéken
át. Érdekes táj, meg tudja
fogni az embert. Agrigentóba tartunk, a Templomok
Völgyébe. Görög templomromok és igen érdekesek. Kicsit meleg van a
sétához,
foleg motoroscsizmában, de hát ez
van.
Még aznap felmegyünk a sziget északi oldalára
is, estére Cefalú az uticél.
El is érjük, egy
csendesnek nem mondható kis hotelben alszunk a foutcán.
Este tengerparti séta, majd vacsora egy kisvendékloben. Toma
kagylólevest
rendel. Majd háromszor megkérdi, hogy
amit kapott az biztos leves-e..
Leginkább egy
hatalmas sündisznóra emlékezet és kanál sem igazán kell hozzá.
Másnap pihenonap. Délelott irány a tengerpart (szabadstrand
öt percre a
szállástol). Délutánra megunjuk...kéne
kicsit motorozniJ )) Nem gond a falu
egyik oldala
tenger, a másik oldalán ezer méter feletti hegyek vannak,
kifejezetten motorosaknak kitalált utakkal. Eloszor ugyan elmegyünk
egy
kicsit a mellékutakon, de mikor a turaendurót
lassan hardenduróra kellene
cserélni akkor
visszafordulunk. De nem semmi a kör amit itt a hegyek között
menni lehet. Visszauton szálguldozunk is kicsit, de hát ha egyszer
ötven
kilométeren keresztül olyan (vagy inkább jobb)
az út mint a mátrai, akkor
nincs mit tenni, menni
kell!
Este beültünk egy pizzériába, aminek a tenger
fölé nyúló terasza
volt..fantasztikus.
Egyszóval ide Cefaluba még vissza kell majd
nézni. Vacsi után még sétáltam
egyet, részint a
turisták látogatta óvárosban (ahol betérve egy kis
"közért"-be a tulaj édes-mandulás itallal kinálja a vevoket,
részint pedig
a kicsit "olaszosabb" részen, ahol is
kiderült, hogy a helyiek nagy ívben
kerülik az
óvárost, egy lerobbant benzinkut és rozoga kávéspultja körül
csoportosult kb 200 helybéli az esti tracspartira.
Másnap némi kerülovel indultunk Palermóba.
Utközben kiderült, hogy némiképp
elkopott az elso
fékbetétem... ezekre a szük hegyi utakra nem volt
felkészülve! Innentol csak óvatosan!
(Itthon aztán megnyugtató volt látni,hogy azért
volt még rajta fél mili).
Némi nyomozás következett,
Honda képviselet címének megszerzése, majd a cím
megtalálása (GPS)..de természetesen zárva volt (szombat).A kompunk 23
órakor
indult, elotte még felcsavarogtunk a város
feletti hegyre, majd be a
kikötobe és fel a kompra.
Nem valami nagy szerkentyü volt. Miután felraktuk
a
motorokat már csak vagy száz kamion fért fel.... a személykocsikon túlJ
..
Elég különleges az éjszakai hajóút, figyelni
amint a nagy semmi közepén
síklik a "csónak".
Délután négyre kellett volna kikötni Livornóban,
de vagy egy órát
szórakozott a capt-n mire betalált a
helyére,aztán még egy rakás ido a
távozás. Azért este
még elgurultunk Pisa-ba. Hát tényleg elég ferde, foleg
statikus szemmel egy rémálom. Jellemzoen olaszos: jól
elcseszerintenek
valamit aztán egy egész város él
belole! Este hétkor úgy döntünk még
gurulunk kicsit,
nem kellene pont egy ilyen turistacentrum környékén
szállást keresni. Késobb viszont már sehol sem találunk. Kb 100 km
mulva
kezdünk átfagyni, végül meglátunk egy hatalmas
Hotel-táblát, egybol
dokkolunk. Két gyors meglepetés:
a világvége környezethez képest elég drága
a hely,
másrészt viszont nekem nincs meg az utlevelem. Eléggé kiakaszt, mert
mindig kinosan vigyázok rá.... és gözöm sincs hol tünhetett
el. Egy biztos,
másnap elöször is felhuzunk az
osztrákokhoz. Itthonról megtudakolom a bécsi
követség
címét, közben Toma is nyomoz: eredmény: elég egy rendörörsön
bejelenteni, jegyzokönyvezni, azzal a határon átengednek. Irány
Gracz,
rendörség.... semmi ilyenrol nem tudnak, de
megadják a Magyar Konzulátus
címét. Aznap persze már
zárva. Különösebben nem baj, hosszú futás volt az
aznapi, több mint hétszáz kilométer és ami undoritó:sztrádán! Én már
ötvenet
se szeretek..
Reggel irány a konzulátus: nem ök semmi papirt
nem adnak... na ne!!! De
felhívták a rendörséget,
rendben van, csak menjönk vissza!
Tehát vissza a policiához.
Ááááá.Ungarese...fogadtak! Mostmár elkezdték
felvenni
a jegyzokönyvet. Toma szerényen meghuzódott a háttérben, mondva
tudok annyit németül amenyit ok!!!!!!! Namármost én egy
büdös szót se
beszélek dojcsúl, o bezzeg tanulta
valamikor (mint ez késobb kiderült!)...
de azért
haladtunk. Azon kicsit értetlenkedtem, mikor az utlevelem születése
dátumát kérdezte, de egye fene. Na eljutottunk odáig, hogy
elhagytam a
passportom, osztrákiában hagytam el,
Villach és Gracz között hagytam el, a
sztrádán
hagytam el.................. de hogyan????? Hogyan hogyan......
tudjaafene....mondtam volna..ha tudnék dojcsul.. Igy csak
meglengettem a
bukómat, jelezve hogy motorral
jöttünk, és értelmezze ahogy tudja. Erre a
közeg is
áttért a jelbeszédre, tett egy gázcsavaró mozdulatot a levegoben és
kérdé: Mopedke???? Mögüllem egy elfojtott nyüszito röhögés
(Toma az
állnok...), részemrol meg lilla köd:
lemopedkézte a Hondámat!!!!!!!!! Csak
azért nem
négyeltem fel mert még nem volt kész a papirus. Ezek után a
határon a következo: osztrák vámos unottan int, menjünk má!!!!
Nehogy
megálljunk ott neki.. jó. Magyar pult:
beállok... ellenörcsajszi: "útlevelet
kérem!..... "
válasz: "az nincs" "???????" v: "elhagytam....de" közbevág:"
na jó, akkor menjen" ... "mi van??.... van papirom róla"
"jó..jó...nem
kell,tünés!"
Ennyi........ se jegyzokönyv, se személyi, se a
jármu papirjai...Akkor irány
haza! Rövid kaja a
benzinkutnál, elbucsuzás Tomaéktol Bp-en, majd kicsit
meghuzva a fülét a vasnak gyors sprint Nyíregyig. Több mint 5000 km
forgott
a vasba indulás óta... jól elfáradtam, de ez
az út is megérte!
Innentol kezdve pedig Toma most megküldött fotói jönnek!
www.mgp.hu
Ide tessék irni!!!! De gyorsan!
mgp@mgp.hu