Mariazell2007
Valamikor régen, mikor az első MS AutoRoute térképek megjelentek feltűnt, ha Ausztria van a képernyő egyik felén és Magyarország a másikon akkor azonos felbontás mellett kb háromszor sűrűbb az úthálózatuk. A térképek javulásával ez egyre inkább kontrasztosabb lett, az új GPS –eken már főleg. Arrol meg ugye nem is kell beszélnünk, hogy mennyivel más a minőségük. Szóval régóta szerettem volna már úgy kóborolni arrafele, hogy maximum négyszámjegyű utakon járjak. Országos térkép ehhez már rég nem elég felbontású, a turistatérképek pedig túl kicsi területeket fognak fel. Szóval nagyjából megterveztem a bejárandó köröket, a gps-ben meg letiltottam minden főbb utat, 100% vettem a ,mellékutakat és engedélyeztem a földutakat is. Érdekes tervezések alakultak így ki.
Messzire nem akartam menni, Mariazell szerintem ideális bázispont, sok főút fut itt össze és a várostól 20-30 km-en belül még kétszer ennyi ágazik szét. Egy nap alatt kényelmesen elérhető, de én már az oda utat is szerettem volna kihasználni, Kőszeg környékéről tervezve meg. Ezért az előző nap csak az országon mentem, illetve mentünk át mert Sárvárig Cseléék is elkísértek, nekik ott volt dolguk. Gondolom ezt az elkísérés ötletet valahol Kecskemét és Dunaújváros között kezdhették megbánni mikor azt a nyílegyenes, dögunalmas szakaszt 40 fokban mentük végig.
De sztrádázni természetesen nem akartunk, én meg a két új országos „csodát” akartam kicsit megnézni. Az első az új Duna híd… Ennek a „leg”-je a média szerint a „Legnagyobb kosárfüles ívhíd”..kénytelen is, mert másegyébként jóval nagyobb ívhidak természetesen léteznek. Ha mondjuk pirospöttyöket festettek volna rá akkor a világ legnagyobb pirospöttyös ívhídja lenne, és még TuróRudi reklám is lehetne..ami legalább igazán hazai. Legalább a beemelése igazán szép teljesítmény volt. Bár az viszont igazán kérdéses hogy mit is keres ott ahol van.. természetesen a környékbelieknek nagyon jó, hogy van..én is ültem már ott kompra várva egy órát..de ahhoz képes hogy sztráda-híd, nem sok pálya kapcsolódik hozzá kelet felől..de még rendes út sem.
Na de legalább a Dunán átérve már kicsit dombosodik a táj, bár a hőség nem csökken.
A másik „leg-leg”-ünk a Kőrőshegyi Viadukt.. Csak tudnám
kinek akarják bemesélni a az Europa elsőbbséget ( a
Ok..letudva.. motorozzunk. Illetve kompozzunk, mert a Balcsit nincs kedvünk megkerülni a péntek délutáni csúcsforgalomban. Tihany után jót kanyargunk a környéken, aztán irány a határ. Sárváron elköszönünk, és Kőszegdoroszlón szállok meg a Patakpart Panzióban. Csak ajánlani tudom, nyugis hely, pár motor kényelmesen elfér a parkolóban, a nagy ebédlőben kényelmesen le lehet ülni egy motoros csapatnak.
Este még átnéztem az útvonalat amit úgy terveztem, hogy a térképen zöldjelzett utakat összekötöttem a lehető legvéknyabb útjelzésűekkel, kb nyugatra tendálva.. Kicsit sem lett kanyargós J.
A határt Bozsoknál léptem át, mert a túloldalon itt kezdődik az 56-os út, amely felvísz majd lehoz az Írötkő –ről , kanyarjai és útminősége egész kiváló.
Berstein-nél panorámanézés, Bad-Schönau, Zöbern, Aspang
után már épp ellenkező irányba tartottam mint a cél. Lebing, Vorau, Gischmaid,
Fischbach, Ratten, Rettenegg, majd némi kanyargás Semmering palotái között. Ezek
után a RaxiAlpokban megálltam némi pihenőre egy folyóparton. Többen fürödtek,
bár a víz hőmérséklete alapján ehhez kellett némi bátorság.
Nasswald, Vois, Klostertal kitérőval a B21-esre fordúlva vettem az irányt Máriazellnek, Kernhof és Terz érintésével.
A határtól számolt út kb kétszer annyi mint a megszokott de legalább végig érdekes és szép tájakon vitt át. Estére jót sétáltam a városkában, újra megnéztem a Bazilikát.
Másnap reggel az Erlauf-See mellett tértem le az útról, innen már a gps-re hagyatkozva. A papírtérkép egy halvány szaggatott utat jelölt, de nem lezártat. Ehhez képest számtalan elágazás és mellékút volt amint kiértem a településből. A gps által javasolt út megegyezett a leginkább jártnak látszóval. Ez amolyan javított földút volt, hengerelt zuzalékkővel. És nemsokára behajtani tilos táblákkal. Mivel minden ilyen táblán rajta van az is, hogy a Rad-al be lehet menni és én (motor)kerékpárral voltam, így be is mentem. A következő szakasz mintegy 42 km-is kanyargás volt érintve az Erlaufstausee-t, kb 300 sóderos hajtűkanyart, meg egy hágócskát is, ahol elég rendesen át kellett vágni a hegyet egy földút kedvéért.
Az út végén egy Erlauf-boden nevű kis településen lukadtam ki, illetve előtte
a frászt rámhozó zárt sorompónál.
Szerencsére a lakat egy dróttal volt rögzítve, így nem kellett visszafordulnom.
Egy kilátóponti térképen meg tudtam nézni, hogy hol is
vagyok pontosan, gyakorlatilag egy félig zárt völgyet motoroztam körbe, amin
belül még rengeteg jelölt turista és kerékpár út van, és az
Osztrák-GrandCanyon-nak nevezett szurdok is. Érdekes hogy ehhez képes a szombat
és a jó idő ellenére ösz-visz két bicajossal találkoztam. Talán az lehet az oka
mint kiderült, hogy a hegyek között rengeteg a kis egysávos de aszfaltozott út,
inkább azokon csavarognak.
A további utat majd
megpróbálom rekonstruálni a track-ek alapján, azt láttam, hogy
A
Kezdett későre járni, egy ideig követtem az Ybbs folyását, de aztán letértem az első mellékútra..nem tudom honnan indult, de Lassing-ba érkezett és valami eléggé kedvelt kiránduló szakasz, sok kerékpárossal és piknikezővel..jelzése L6179.
Ha már itt jártam még felgurultam a Hochkar-Alpenstrasse-ra. Ez fizetős, de nem vészes, 3eu. És útközben szép a kilátás, 9 km-es szakasz, innen már csak kényelmesen hazagurultam a szállásra aznap.
Következő nap reggelén kinézve az ablakon kb 45 fokos szögben zuhogó esőt láttam, némi viharos széllel megspékelve. „Nehéz ez a motoros élet” sóhajtottam, majd betermeltem a svédasztalos reggelit és visszafeküdtem aludni.
Délben már elállt az eső, de nem győzött meg róla, hogy nem kezdi újra..főleg nem amikor valahol az erdőben kóborlók, ezért inkább a környéken sétálgattam…ezt úgy este hétig bírtam, aztán „csak egy kis kör” igérettel motorra pattantam. Aztán megláttam egy nagy szikla tövébe bekanyargó kis utat, letértem megnézni. A szikla után átváltott földútra és meredeken emelkedett, ezért „majd holnap” gondolattal fordultam volna vissza, de ez a motor nem bement magától?.. Én meg rajta ültem. Végül is nem volt sok, csak pár km, és azért tetszett nagyon mert itt nem a motorok voltak kitiltva hanem egy traktorral behajtani tilos tábla volt kitéve.
A szurdokon keresztül egy fennsíkra jutottam, ahol sajna újra aszfaltos út várt, kb másfél méter széles. Elszórt kis tanyák voltak fenn, és meglepő módon egyáltalán nem az a megszokott muskátlis, favázas, tipp-topp kirakatépületek, hanem amolyan”hazai” tipusok, bár itt is mindenhol nagy rend volt. Érdekes, ez amolyan turisták által nem járt hely lehet, itt nem adtak a kűlcsínyre. A fennsíkról most már a keskeny aszfaltút vitt le ki egy másik rövid szurdokos erdős szakaszon és becsatlakozott a főútba. A letérőnél semmiféle útjelző tábla nem volt, két nap múlva arra járva úgy kellett figyelnem, hogy hol is letérő.
Este nyolc körül járt, úgyhogy a főútról újfent letértem az első lehetséges helyen, ezt később sikerült is megtalálni a térképen, részint mert nem annyira eldugott, meg mint kiderült elég látogatott útszakasz. Recherngarben a jelzése és több emlékmű is van az út mellett,
meg egy nagyon szép tó a Hubertus-see..Tényleg így hívják!
Elvileg másnap indultam volna haza, de reggel olyan szép idő fogadott, hogy szóltam még egy hosszabbításért. Reggel találomra indultam el, Turnaunál az L102-re fordulva egy ritkábban jár útszakasz jött, az út több Veitsch nevű helységen halad át, amelyek gondolom bányászvároskák lehetnek. A településen nem megszokott módon lakótelepek vannak, de ezekről látszik, hogy a legkorábbi lakótömbök több száz éves rönképületek, aztán jönnek a hagyományosabbak. Észak fele egy zsákút sípályákhoz vezet, szép kilátást biztosítva dél fele. Visszatérve Fressnitz fele fordultam, előtte még egy fotóra megálltam, hatalmast keresztet építettek az egyik hegyre. Bruck An Der Mur-ig kénytelen voltam főúton menni, de ezt a részt érdemes kikerülni valahogy legközelebb.
Az L111-en északnak fordulok, majd Oberort után egy vékony jelzésű utat keresek.. ami meg is van..bármely főutunk megirigyelhetné.
Az út végén lévő térkép szerint egy Grüne-see nevezetű tavacskához lehet feljutni a lezárt útszakaszon, de ahogy néztem a kocsik simán jöttek-mentek a behajtani tilos táblánál. Na jó..egy jött, egy meg ment. De mivel épp az erdész jött ki, gondoltam egy ideig nem megy vissza. Két tó található fentebb, az egyik az alján lévő zöld mohaszerűségtől színes, a másik valami ásvány miatt lehet az, ez utóbbi a nagyobb és igazából ez van jelölve a térképen.
Oberortból a papírtérkép Vondernberg-be jelöl átkötő földutat. A tavaknál állva látszik, hogy egy szép folyamatos hegyvonulaton kell átvágni ezért. Az út valójában a gerincen elfordul délre és vagy nyolc kilométerre lentebb lévő Trofiachban tér vissza a főútra.
Innen újra északnak tartva egy iszonyat nagy kőfejtés van az út baloldalán, gyakorlatilag egy hegyet bontanak el. No persze a motorosok ezt is kihasználják, hirdetik is a táblák a környéken: Erzberg.
A további részen komoly kanyarvadászatokat lehetne folytatni, kiváló aszfalt, remek kanyarok. Viszont a motorom az erős balos kanyarokban valami olyasmit produkált mint a taknyos csiga a nyerstojáson. Megálltam ellenőrizni a gumikat, a hátsó érdekesen nézett ki.. kétoldalt teljesen elkopva, középen meg még több mm borda. Érdekes, nem így szokott kopni.
Palfaunál Mariazell felé indulok, fotózgatom a raftingolókat, majd Wildalpennél kicsit tanulmányozom a térképet. Elvileg ha korábban letérek, Rothwald-nál, jelöl egy közvetlen átkötő utat Mariazell felé. De ez nem egyszerűn szaggatott jelzés, hanem az utolsó harmadán két sorompót jelöl, piros jelzése van, és folyamatosan kis x-ekkel van áthúzva. Vajon mit jelenthet? Meg kellene nézni. Sőt a gps szerint nem is kell visszamenni a bekötőútig, Wildalpenből közvetlen van kis átkötő utacska. Kb másfél méter széles, tökéletes.
A lezárt részhez érve, magas kerítés, táblák és kapuk fogadnak.. de nyitva.. tekintsük ezt meghívásnak. Így utólag ezt már átgondolnám. Kb 20-25 km-i kanyargás következett a hegyek között, az út karbantartott, de nem normális helyeken megy. Sziklafal jobbról, szakadék balról, derékszögű kanyarokkal a vízmosásos murván. Helyenként csak lépésben lehet haladni és reméltem, hogy a kanyarokban senki sem jön szembe. Határozottan örültem mikor megláttam a második kaput ahonnan pár száz méterre már a főút következett. A letérőt természetesen semmi sem jelezte visszanézve.
Reggel összecsomagoltam és elindultam. Majd a napsütésre való tekintettel meg is álltam egyből és fellanovkáztam a Mariazell feletti hegyre ahonnan kivételes a panoráma. Egyébként a lanovka se semmi ahogy be van ékelődve az induló állomása két régi épület közé a főutcán.
Visszatérve a (motorosoknak fenntartott) parkolóhoz, két német fickó nézegette a motorom, a deknivédő folytatásaképp rászerelt alu sárvédő érdekelte őket. Nem ismerték egyik katalógusból sem J Nem csoda.. Ilyet, hogy valaki valamit házilag bütyköljön rá..mik vannak..
(Reptér :) )
Ezek után ráböktem a térképen három egymástól távol lévő zöldjelzésű útra a térképen, plusz beütöttem célpontnak az 56-os út végét (Irottkő, Bozsok), és kizártam minden főutat. Érdekes útvonal alakult ki. Jártam valami luxusszálló parkjában (illetve keresztben át rajta), két még meg sem épült (vagy már leamortizálodott) ösvényen,
és egyszer mikor útközben benzinkutat kerestem (de a főút ki volt zárva) elvitt egy ösvényen egy sztrádán lévő benzinkút hátához, közölve hogy na itten tankolhatok. Azért is ott tankoltam, két betonútelem között épp átfért a GS.
Este újra a Patakpart Panzióban aludtam, de mielőtt még kipakoltam volna előtte kerestem egy jó kis hazai vendéglőt…nagyon kellett már J
A hazaútra valami egyszerűt gondoltam, Komáromnál átmentem Szlovákiába és kicsit kanyarogtam fel a hegyekbe. A FeketeBalogh-hoz vivő útszakasz még mindig kivételesen jó, és odáig is találtam egy két remek szakaszt. A még mindig mellékútra állított gps bevitt egy-két gyanúsnak látszó helyre, ez azért nem az Alpok, nem biztos, hogy olyan jó az útminőség, de végül is mind járható volt, sőt messze jobb, mint amilyen itthon lett volna. Dobsinál megcsodáltam egy őrültet aki a szerpentinen valami nagykerekű rollerrel száguldott lefele, reméltem hogy nem csak sarokfékje van a végén. Beltér, Krasznahorka büszke vára, majd Hídvégardónal haza. Itt még mindig olyan a határ, hogyha nem figyelsz akkor elmész mellette. Mert a határ a 21-es útra épület rá, de az átjövő út egy kis mellékút, ami Rakaca fele megy, ezen haladva egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy hazai részen van.
Innen már csak szép kényelmesen gurulás haza.
MGP