De miért éppen Korzika? Na ez most már nem volt kérdés.. ezen a helyen minden megvan ami egy igazi nyaraláshoz szükséges.. Hegyvidék, tenger, ősi erdőségek, kristályvizes patakok és hangulatos városkák.. Meg motor alá termett remek szerpentines utak.. na az mondjuk kiderült, hogy kocsival azért nem akkora élvezet.. (legalábbis az utasoknak.. mert mikor  a sofőrök szabadon lettek engedve csillogott ám a szemük.. és ezzel arányosan zöldültek az utasok  ). Jöttek volna motorral!  Mert azért két motor csak tartotta a frontot. Bevallom én sokáig vaciláltam ..de aztán kiderült hogy az előzetes megbeszélésen engem egyszerűen motorra számoltak.  Csabáék pedig végig így tervezték, legfeljebb nem ezen az útvonalon.

Szóval a legnagyobb kánikulában mégiscsak a cordura kabátot vettem fel és egy kényelmes délelőttös indulással nekivágtam az útnak, hogy legalább egy részét az első napnak ne a sztrádán tegyem meg.  Csabáék pár órával később indultak, ez nekem arra pont elég volt, hogy ne az unalmas nyolcason haladjak Körmend felé hanem délről kerülve a Balatont még felderítsek pár kis egysávos erdei utat az Örségben.. Jókat lehet ám erre csavarogni!

Estefelé aztán találkoztunk a határnál..elvégre hol is találkozzon egy Debreceni és egy Nyíregyi motoros ha nem Rábafüzesnél.. :-).

Gyors megbeszélés..mennyi fér még a napba? Kezd végre kicsit hűvösebb lenni..talán ekkor még lehetne haladni.. Nagyon főúri dolgunk van.. Csele a háttérben szállást intéz, így nem kell este nyolc körül elkezdeni keresgélni..a Millstatter See parján vár a panzió.. este 10-ig tudunk haladni. És a látvány nem semmi, nyugat fele haladva az Alpok között ér a naplemente.. szinte belemotorozunk..  Miután lement akkor már nem olyan vicces pont az utolsó 20-30 km rossz minőségű szerpentin sötétben. De legalább csak be kell esni az ágyba.. mély alvás majd gyors reggeli..aztán irány tovább.

"Kilátás a tranzitszállásból"

Szombaton újabb kánikulai nap, de ez itt a hegyek között elviselhető. A Maria Luggau-i kanyargós út már ismerős.. de haladni most sem lehet rajta.. Egy falusi itatósnál kicsit felfrissítjük magunkat.. azt még most sem tudom mi volt rá kiírva, hogy iható-e van sem a hideg friss víz ami ott volt. Biztonság kedvéért csak egy litert ittam meg belőle hírtelen (+32 C  volt a meleg)..

 Hamar átértünk a Dolomitokba, Cortinában érdekes módon a verőfényes hétvége ellenére alig lézengett pár ember.. június abszolút előszezon.. Ahhoz is oda-vissza be kellett járni a főutcát, hogy  egy nyitva tartó pizzériát találjunk... persze a végén a motorparkolótól 30 lépésre..épp csak egy sarok takarta.. Na de a pizza!!.. Hát az máshol nem tudják így csinálni!

Nemkicsit jóllakva kászálódunk motorra és irány a Passo Giau.. és a döbbenet panoráma.. meg persze a szokásos motoros kiállítás ami itt szokott lenni. Egy napsütéses hétvégén a parkoló felhozatala kenterbe veri bármely hazai motoros rendezvény teljes kínálatát.

"Passo Giau"

A nap süt, kicsit csípős hideg van..de simán tudnék aludni pár órát ezen a levegőn.  Csaba  viszont már megint motoron van ..pedig tényleg nem sietünk, az autós különítmény még épp csak elindult.. (küldtem is nekik sms-t ... a válasz nem tűr nyomdafestéket  rájuk végig sztráda vár ).

 Mi Trento felett  csatlakozunk be az Olasz sztrádarendszerbe, de az addig a Dolomitokból levezető, folyóvölgyes útszakasz valami pazar. Nagy nyitott íves kanyarokkal, új aszfalton.. nulla forgalom mellett.. Szuper. Csaba szerint már ezért megérte eljönni.

Kiérve a hegyekből a gps egyből bedobja törölközőt.. egy alagutas-körforgalmas csomópont egyáltalán nem szerepel rajta.. mindhárom kijáratot kipróbáltatja velünk, végül érzésből megyek a legközelebbi benzinkútra, ahol rápihenünk az előttünk álló sztrádázásra.

Innentől semmi érdekes..csak húzzuk a gázt. Annyi a szerencse, hogy gyakorlatilag egy jelzésen megyünk végig, nem kell állandóan kapuk miatt megállni. Így persze a végén kicsit fájó az összeg..26 eu.. de hát amilyen kedvesek a taljánok nem fárasztják magukat azzal, hogy különbséget tegyenek autó és motor között.   Legalábbis ha sztrádadíjat kell beszedni.

Kis közjátékként mikor lement a nap, az egyik benzinkúton előszedtem az addig nem használt kesztyűmet,hogy este már hideg lesz... és rátettem az ülésre. A sötétben induláskor aztán szépen ott is hagytam.. ahogy kihúztunk a gyorsítósávra jutott eszembe.. Hátranyúlva az egyik még meglett..de a másik már elszállt.. Gyorsan kiszámoltam,  hogy mennyi az esély megtalálni így sötétben.. kb ugyanannyi mint a háromlábú sünnek az átjutásra ugyanitt.. szóval hagyjuk.

 Még eszembe jutott, hogy most először pakoltam ki a pótkesztyűt a csomagból indulás előtt. Éveken át hurcoltam.. de nem kellett. Mekkorát röhöghetett most Murphy.. Na de kitoltam vele.. ugyanis hét éve is elhagytam egy fél pár nyári

kesztyűt.. és annak a maradékát meg is találtam hazajőve!   Na jó..kicsit felemás.. de mindkettő nyári Sidi !

 Naszóval haladgatunk az olasz pályán..éjfélkor kb olyan a forgalom a hat sávon mint péntek délután az M3-ason kifele.. csak itt a legbelső sávban Ferrarik húznak el 200-al.

Végre letérünk Pisa-hoz.. Kb éjjel egy..és olyan 800 méteres sor az első lámpánál. Az óvárost oda vissza megjárjuk de görbe torony sehol.. Viszont a Pisa-i éjszaka kifejezetten "pillangós". De mindenhol.. Fürtökben.. Tangában..

 "Görbe Torony éjjel"

Kb a hetedig körnél már nagyon elegem van az olasz városokból..újfent..ezt nem először játsszuk  el. Csaba is bepróbál egy toronykeresést, végül telefonos segítséggel megvan a pontos cím.  Na ez a rész jóval kihaltabb, de ezért lézengenek páran. Elsétálunk a toronyig..meg vissza...töprengünk mit is kellene csinálni. Sms szerint a többiek most mennek be Velencébe... na ők ide már nem fognak elérni.. szerintem nem is érdemes.. később a fotókat látva az éjjeli Velence hangulatosabb volt..

 Nekünk viszont pihenni kellene valahol, de itt még egy pad sincs..irány át Livornóba a kikötőbe..

Na itt sincs semmi.. egy nagyon zajos mulató, meg pár kikötői csehó. A kompváró zárva..végül valami dokk mögött találunk pár padot a pálmák alatt.

Sajna a hajók járatják a motort..kb 90 decibell..zajos.. a pad kicsi, kemény, lelógok róla.. a motoros ruha alváshoz kényelmetlen... szóval kb egy perc múlva már alszok is.. Azt hiszem hajnali háromkor a park automata öntözőberendezése ébreszt. 

Csaba ül a szomszédos padon..de nem nagyon reagál rá.. ülve alszik.. Aztán azért pattogunk ám.. erre persze az öntözés is leáll.. ezt még kétszer eljátsszuk.. nehogy már túl kényelmes legyen itt az alvás.

 "Piszkos Fred Hostel"

Reggel átcsoportosulunk a kompkikötőbe.. nyitva.. de kassza zárva.. Nekem nincs kompjegyem..amikor vettünk még nem tudtam mivel jövök..  Végül csak kinyitnak, 16eu a motoros.. mázlisan olcsót fogtam ki.. a jegyárak  héten és napon belül is rapszodikusan váltakoznak akár tízszeres eltéréssel.

 Ki a kompváróra.. végre megvan az autós különítmény is. Egyenlőre csak köszönünk ..majd megyünk előre a motorosokhoz, hajtunk is fel. Itt nem árt rutinosnak lenni.. bukó nélkül úgyse engednek fel..most is van pár vitatkozó.  A komp félig üres de a motorokat úgyis bestokizzák a fal mellé.

Ezért ha nem feltétlenül fontos, kompos útra ne vigyünk oldaldobozt. Az előttem lévő motoros kapásból ráengedte a fényezett kofferét egy fali konzolra.. a mögöttem lévő meg addig játszott a motorja elhelyezésével amíg rá nem jött, hogy beszorult a fal és a moci közé :-).  Végül jöttek a "deckmasters"-ek és egy kötéllel lazán lerögzítették. A CorsicaFerry-s ilyen.. a Moby-n sokkal többet foglalkoznak a motorok rögzítésével.

  A kompút aránylag gyorsan eltelt, főleg semmittevéssel.. majd végre Bastiában Corsicai földre léphettünk! Nagyszerű..de most nincs idő városnézésre..már mindenki fáradt és a szállásunk a sziget másik oldalán van.. 150 km.. de ez itt kettes-hármas szorzóval értendő..legalábbis időben mindenképpen!

 Motorosként előrevágunk.. sajna pár esőfelhő visszafogja a tempót..  Nem is kicsit..pedig micsoda kanyarok! Csabának ráadásul kezd erősen kopni a hátsó gumija, a hosszú kánikulás sztrádázás csak nem tett jót neki.. esőben most kénytelen lassabban jönni.

Az autósok elhúznak. Arra számítok, hogy hamarabb érnek célba..de valahogy mégis mi leszünk az elsők.. köszönhető ez annak is, hogy a gps minden kísérletét felülbíráltam, mikor Ajacco  felett alsóbbrendű utakra akart vinni.. na nem..épp elég kanyargós a fő út is.. Az autósok persze mentek a kicsiken.

A korai érkezésnek  meg lett az eredménye..mehettünk vissza egy falut, mert a kulcsokat egy ottani butikban kellett volna megkapni.. A hölgy végtelen kedves.. de nem sok közös van a szókincsünkben.. Kézzel rajzolt térképet kapok amin szerepel egy restoran..egy nagy fa majd kétszáz (faluhelyen ez 50és 800 m között bármi lehet) méter után egy kétszárnyú kapu..

Röveden..bárhol lehet a szállásunk .. Csabával az összes utcát bejárjuk nem sok.

Közben megjönnek az autosok, közösen megtaláljuk a fő jellegzetességet.. a barna kétszárnyú kaput.  persze semmi sem jelzi, hogy akár apartmannok lennének mögötte, nem hogy azon a néven ahogy a foglaláson szerepelt. De semmi gond ..megvan..

lecuccolunk..és még aznap este bevágódunk a tengerbe!... Wooow... három nap utazás után ez volt a legjobb..

"Az öböl túloldalán van a szállás"

 "Érkezés"

"A szállás egyszerű, de belül kényelmes, és előszezonban nagyon olcsó"

Hétfő.. A hosszú vezetés után senki sem vágyik egyből egy nagyobb útra..

első napra csak Ajaccio a cél..

"A táblákon a francia neveket lefestik, szétlövik"

Bonaparte meg az Idegenlégió ugye..   Hamar

kiderül, hogy ezeken az utakon még Ajaccio sincs olyan közel..(kb 50 km)..

csak a helyiek rallyznak itt a szerpentineken.. pár hazai gyomrot még szokatni kell a kanyarokhoz..:)

A városba érkezve aztán egyből sikerül kettészakadni a csapatnak.. bár a sziget maga igen ritkán lakott.. két "nagyvárosa" déliesen zsúfolt... több telefonálás után..miszerint ugyanazt a hegyméretű hajókat látjuk..és ugyanúgy egy Shell kútnál állunk.. mégsem sikerült találkozni.. Lehet több kút is volt.. hajóból speciel meg rengeteg.. És igazán hihetetlen nagyok voltak.. végig tátott szájjal sétáltunk a rakparton.

"Grand Princess"

"Tükör :) "

Végül azért bevetettük magunkat a városka forgatagába.. meglett Napóleon szülőháza, a Citadella és az Idegenlégió bejárata is.. De egy pizzaképes pizzéria na az nem..  Miért akarunk mi ilyen melegben még enni is? Maximum fagyit kaphatunk.. ennyi volt az uzsonna.. A visszaútra összeverődik a csapat, majd az első lehetséges helyen ketté is szakad.. Nem baj, majd a szálláson találkozunk.. illetve előtte egy pizzériában. Azaz a csapat fele előbb csobban a tengerben.. a másik fele megelégszik azzal, hogy simán megázik az esti zuhéban. A pizzériába így eléggé szakaszosan érkezünk..ennek megfelelően szakaszosan rendelünk is. A pincér nem igazán örül nekünk, bár a francia pincérek híresen udvariatlanok tudnak lenni.. na ez meg pláne korzikai is.. 

szerintem simán meglenne vendégek nélkül is. De a kaja viszont nagyon finom.. a séf nem járatja le magát rossz étellel, akárki is a vendég.

"Vendetta"

Kedden már kicsit összeszedettebb a társaság, Portó fele indulunk északra.

Kb 3 km az első fürdőhely ahol viszont meg kell állni, szóval előbb némi tengerpart következik, csak aztán megyünk tovább. Nem sietünk, ezeken a kanyargós utakon nem is lehet. Csele kétszer is megáll.. mondjuk a kisvárosi megállót nem értem, elvégre a célként kijelölt panorámás kilátó magában áll egy sziklaperemen a tengerparton. De semmi gond, minden megálló egy kis séta, fagyi ..lézengés.. majd Csele megtalálja a célt a gpsében is.. (bár egyébként sem lehet eltéveszteni). A Vörös sziklák egy különleges geológiai képződmény, teljesen egyedi formavilág és színek. Extraként nyugatra néz, ezért naplementében még különlegesebb látvány. Ki is szállunk  a megálló előtt és a legszebb részen sétálunk, majd kiülünk a kávézó teraszára, csodálva a panorámát.. (meg a túrótortát  ).. amit nem is volt olyan könnyű megszerezni, mert a pincér a tortaszelet mellék egy némileg marhadrága "Vendetta" feliratú bicskát is megpróbált elsózni...  Volt pár szép, de mikor megláttam a Praktikerben árult 3db/1000ft-os bicskát 50 eu-ért akkor már kicsit drágállottam a gravírozás árát.

Portóba sajna már csepergő esőben érkeztünk, ezért csak rövid nézelődés lett belőle, meg legalább rendesen bevásároltunk a helyi nagyobbacska élelmiszerboltban.. Hogy lehet, hogy errefele mindig friss meleg a bagett?

   Hazafele eseménytelen út, este viszont szülinapi parti! Zozoo-t köszöntjük, sok-sok lufival.. na meg pár pohárka itallal is :-). Na nem sokkal.. a másnap reggeli kanyaroknál elhangzottak felelőtlen "soha többet az életben"..kijelentések legalább a hét további részére kitartottak.. Na ja.. az alföldi gyomor nem ezekhez a hegyi szerpentinekhez szokott  ...egyébként is a fűszeres kolbász volt a hibás mindig :-).

 Szerda.. nagyon tettre kész a csapat, korán el is indulunk.. így aztán majdnem minden bele is fér a napba amit terveztünk a szokásos 50%-al szemben. Első megálló Sartene, az útikönyvek szerint a legközépkoribb városka. A szűk utcácskák nem is cáfolnak rá erre, nagyon hangulatos mind az óváros mind a kis tér ahol pihenünk. 

Következő a Bavella hágó zarándokhelye a fantasztikus panorámával és az állandó szél miatt elcsavarodott fenyőivel.

Útközben végre Imi is fotózhat „szelid-vaddisznókat” féltucat kolbászol az út közepén.

Ezek után a jön a "titkos" fürdőhely, amit semmi sem jelez az út mentén csak egy sziklával összenőtt fa jelzi a megállót. Bevetjük magunkat a sziklás őserdőbe, "indián" jelzéseket követjük..(kis kövekből rakott gúlák).. hamar meg is van a patak (elvégre végig hallani)..csak kicsit nagyobb a sodrása mint emlékeztünk.. na meg vagy 8 fokkal hidegebb. Itt is hűvös volt a tavasz, de azért mindenki csobban egyet. A visszaúti kaptatón úgyis kimelegszünk.

Tovább végig a folyóvölgyben egészen a keleti partig. Sajna Zsú kalandparkja kimaradt időbe nem fért volna be.. na persze akkor még azt hittük, hogy nagyjából estére otthon is leszünk. De a keleti parti út az egyetlen amin haladni is lehet, dél fele kerülve lehet gyorsabb az út, mint vissza a hegyeken át... akkor meg már akár lemehetünk a legdélibb városba is, a fehér sziklákra épült Bonifaccióba.. Azt azért érezzük, hogy Iminek már ma este sem lesz elég ideje pörköltöt hegeszteni.

A városka szélén leparkolva a fotósaink egy perc pihenőt sem hagynak, azonnal indulni kell fel a sziklákra naplementét fotózni. Ehhez képest nem értem, mikor mindenki a mólósétány felé indul. Én kényelmesen elindulok az aszfaltúton fel, ami egyenletesen emelkedik az óváros fele. A kikötőből csak egy úton jöhetnek fel, egy hosszú-hosszú lépcsőn..ott várok. Jönnek is..illetve futnak.. versenyt.. majd hasra esnek mikor meglátnak fenn

kényelmesen várakozni .   Örök emlék marad :-).

Kicsit lihegnek..majd indulás tovább, még magasabbra fel egészen a parti sziklákhoz..utolsó pillanatban elkapva a naplementét.. de megvan!!

A nagy rohanásban persze szépen szétszakadt a csapat..először is Juditot keressük a fenti labirintusban..aki persze lent a lépcsőnél vár minket.   Majd  Majordokit találjuk meg akinek sikerült az egész családot elhagyni..

Megállapítjuk, hogy két csapat van.. mindenki velünk van akinél van mobil..

és mindenki a másik csapatban akinél nincs. Doki még lefutja párszor a móló-parkoló távot..de sehol senki.. kizárásos alapon csak az óvárosban lehetnek, az meg ezer kis utca. Szóval letelepszünk egy kávézóban a mólón..erre kell visszajönniük. Így is történt, mindenki megvan.. már csak haza kell jutni.. 150 km sötétben..szerpentineken. Volt vagy hajnali kettő mire megérkeztünk.. érdekes módón nem alakult ki az esti udvari terefere. Bár volt rá egy halvány kísérlet.

Csütörtök.. ébredés 10-11.. reggeli vagy 12-kor.. Az egész csapat fél álomban. Mára semmi.. csak pihenés. A csapat egy része elhúz egy közeli tengerpartra..

"Tűzoltó repülők próbán, a felvett vizet azonnal kidobták"

"Zsu fotóz"

 Imiék rákészülnek a főzőcskézésre.. felvásárolják a falucska teljes húskészletét. Ugyan nem nagyon akarják odaadni nekik.. eleinte csak szeletelgetik az árút, de Imi nem hagyja magát és rárabol az egészre.. ( a falú többi része az aznapi vacsorához üsse fel a szakácskönyvet a "Béna Vadász Ételei" oldalnál .. lehet jó a vega koszt is)...  Nekünk pincepörkölt

készül.   Én motorra ülök..már kezdett nagyon ellustulni ott az árnyékban..

majd egy szigorú "hétkor vacsi" intelem mellett elindulok csak úgy kanyarogni.. Szuper idő..szuper utak.. szinte semmi forgalom..

végigdöntögetek szinte Cortéig.  Ott legszívesebben CapCorse fele fordulnék, de akkor éjfél előtt nem érek haza, inkább az érkezési úton indulok vissza. Tankolni is kell ami a mellékutas szakaszokon nem is egyszerű.. egy étteremmel egybeépített kutat találok.. benzint nem nagyon akar adni..  végül csak találok

valakit aki bekapcsolja a rendszert. Inkább kerek eu-ra tankolok..szerencsére, így a fizetés csak annyi volt, hogy felmutattam a pénzt és letettem az asztalra.. kb 30 méterről intett vissza a pincérnő hogy ok, hagyjam csak ott.. biztos jár majd arra valamikor  és felveszi..nem kell annyira sietni  :-).

"A szigeten nagyon sok a terepjáró, köztük jópár veterán..napi használatban"

Újabb kényelmes kanyargás hazáig..majd igazi hazai hangulat fogad.. készül a pörkölt bográcsban.. Igaz tűzhelyen mert nyílt tüzet nem gyújthatunk.. de Imi így is legjobbat hozta ki az alapanyagokból ..egyszerűen zseniális lett

a vacsora.. És újabb szülinapot is ünnepeltünk, ezúttal   Juditét..mindenkitől kapott egy eredeti Korzikai kavicsot ajándékba.. én egy kicsit nagyobbat találtam.. de szerintem max öt kiló ha volt ?.

A vacsorát ki kellett heverni… többen is rémálmokról panaszkodtak másnap..  biztos nem ettek eleget..csak az lehetett.

Mi is volt pénteken..ja igen.. Corte fele indultunk csak ezúttal az északibb úton.. pont amin előző nap motoroztam.. na úgy azért egy más kategória volt. Így viszont legalább lehetett nézelődni  . Col De Vergió hágón állunk meg, Korzika szobránál..  az arctalan szobor kicsit szocreál beütésű.. inkább a panorámával foglalkozunk… ami azt jelenti, hogy már megint mászni kell valahova felfele.. egyszer átigazolok egy csopperes csapatba akik nem mennek a vasaktól  10 méternél messzebb.. annyi a vendéglő nyitott terasza.. Pedig én szépen elterveztem, hogy egy napra  a Restonica fele terelem a csapatot..oszt ott majd mászhatnak.. 

De itt általában a napi tervek fele jön össze..  A Restonica épp a mai etap része lehetett volna..de oda csak a gyorsjáratú egység ( Csabáék motorral) jutottak el. Mint később mondta nem volt teljesen nyugodt a két méter széles korlát nélküli hegyiúton,  nem csodálom, anno nekem is maradandó élmény volt.

Naszóval a Vergión felmászunk a sífelvonó felső állomásáig..van is panoráma rendesen. Csele rácsodálkozik, hogy járt már itt..csak a másik oldalról jött fel..anno ott volt egy éjszakéra a szállásunk.

Elkezdjük a leereszkedést a hegyről..ősi hatalmas fenyők között..csoda egy hely.. majd Korzika pár perc múlva megint más arcát mutatja.. sziklás szurdokos hegyvidék..szinte sivatagi hangulat. Elképzelhetetlen, hogy hogy volt itt közlekedés mielőtt megépült az út. Már ha épült egyáltalán.. anno mikor Toma meglátta ezt a szakaszt akkor azt mondta, hogy ez nem épült hanem a szigettel együtt „létrejött”.. ilyet nem lehet építeti ?..

Ezen a szakaszon van még egy csoda.. a „Két Kőhíd Fürdő”…. legalábbis mi 

így nevezzük.  Egy újabb sziklába vájt pataköböl.. kiváló a fürdőzéshez..  

Kicsit szem előtt van..nem annyira eldugott mint az „Indiános”.. de érdekes módón nem volt tömeg..nem fürdött senki. Lehet, hogy a kb 15 fokos víz miatt?? ?.. Na minket nem zavart..(annyira).. mindenki bement.. kicsit vacogni.. ?

 Nem is keveset időztünk itt..szóval max Corte fog beleférni.  Csak fizetős parkolót találunk, de legalább a főutca mellett.. a kánikulában nem sok kedvünk gyalogolni..beesünk egy étterembe. Csoda, hogy van étel siesta időben.. igaz csak három fajta. Pizza, sajtos-vaddisznós-omlett, és „Korzia-Specialitate”. Én az omlettet választom.. mázli, szinte egyből hozzák.. Hhmmmm…  hogy 

ezek hogy tudnak főzni ?.. és itt még a pincérek is nagyon rendesek…     A többieknek szinte hallhatóan korog a gyomruk.. én lassan végzek.. pár „katonát” azért szétosztok, hogy túléljék ? . Mert  a „specialitate” sokáig készül..

Kell is készülnie annak a három szelet felvágottnak, sajtnak és karika bagettnek amit kapnak ? .. Hideg felvágott válogatás… nem igaz..Csele már másodszor fut alá ennek.. (annó „böf”-t rendelt, marhasültet várva.. 

kapott is marhafelvágottat..). Megállapodunk, hogy ezentúl mindig megkérdi, hogy a specialitás meleg ételt takar-e?

Imi  még megjegyzi, hogy otthon  kb ennyi nasit szokott magához venni ha csak úgy véletlenül jár a hűtőszekrény felé.  Na mondjuk nem adta fel, begyűjtött minden lehetségest a szomszéd tányérokról. Természetesen a mászás itt sem maradhatott el.. egy Citadellának itt is  lennie kell…szóval lemozogtuk  az omlettet és a korzika-különlegességet.  

A városka igazi középkori hangulatot áraszt, a fotósok izzítják az apparátokat.  A túra alatt Cselé-ből „Tanár úr” lett, Imi és Major is új fényképezővel érkezett…igénylik a tanácsokat. Imi most már bátran adja oda Lacinak a fényképezőgét.. a korábbit inkább rejtegette..miután egyszer Laci pusztán beállításképpen elkattintott vele vagy négyet..  majd szóltak neki, hogy ez egy 32 kockás analóg.. nem egy 8Gb-os.. 1400 fotóra elegendő digitális… Mellékesen ha jól sejtem Laci az út végére kb kihasználta mind az 1400-at.. de tényleg.

Cortéból újfent csak az egyenes út haza..(Korzikai mértekkel persze..időnként akár hármasba is felkapcsolva).

   Szombat.. utolsó nap…de kár..   Kényelmes ébredés.. séta a kisboltba.. 

ezúttal a falucska napi lasagne készletét vásároljuk fel.. az egész tálat..  Jó lesz az estére.

Déletőtt lazulás.. délután szintén..csak már a tengerparton.. rápihenünk a hazaútra.  A csodás napsütés mellett feltámad a tengeri szél nagy hullámokat hajt ki a fövenyre..épp akkorákat, hogy élmény legyen küzdeni velük. Zseniális..szuper..és igen fárasztó.. de van idő kipihenni.

 Este nagy vacsit rendezünk, Zozoo és Mariann Slambucot ( mifelénk Öhöm ) készít, kétféle fűszerezéssel, és ott van még a lasagne is.. Éhen nem halunk.  Sőt előtte még egy szülinapot is tartunk, ezúttal Major Anikó az ünnepelt.

Az asztalt nincs kedvünk megbontani.. az már a szabi vége.  Előkerül egy Activiti .. pár apróság hiányzik.. óra, dobókocka.. De megoldjuk.. 

egyszerűsítünk.. illetve a Major lányok kockacukorból kreálnak dobókockát ?..  Jól elvagyunk.. mi mást is kellene elmutogatnom mint a „versenyszellemet”.. egyszerű nem? .. nem..

Holnap a csapatnak a délutáni kompot kell elérni, de én szeretném a reggelit.. ami ugye a sziget mások oldaláról indul, ezért legkésőbb négykor startolni kell. Imi valami fergeteges reggeli rántotta ígéretével marasztal..de nem jó a késői indulás. Hajnalban lábujjhegyen ki, a motort letolom az utcára, csak ott indítom. Eleinte még jó az idő..de hamar rájövök, hogy hideg van.. nincs kesztyűm. Felveszem a maradék felet..de a balkezem lefagy. Végül leveszem a csősálam és a kezemre burkolom. Kicsit lobog, kicsit csúszik..de valamit ér.. csak nem az eső ellen. Csepeg.. 

esik.. és egyáltalán nem akar felkelni a nap. Szerintem másfél órája mondogatja, hogy „csak még öt percet”.. és csakazértsem kel fel. Végül beöltözök teljesen.. erre sűrű ködbe futottam.  Nem szabad elfelejteni, hogy  itt azért magashegyek vannak..a Vizzavona hágón kriminális az időjárás.. zuhog, viharos szél sötét és köd van, a fényszóró fénye visszavakít..a tompított egy métert ha átvisz. Egyes-kettesben kínozom szegény motort fel a hágóra, egyszerűen nem látom a kanyarokat. Rendesen és folyamatosan hülyézem magam..  Más persze ki sem dugja z orrát ilyenkor.. kivéve a vadröfiket, azokból felriasztok párat.. persze hogy mindig a másik oldalra kell átmenniük. Egyszer valami nagy van előttem..meg kell állni megnézni.. egy kidőlt fa lombkoronája..kb fél méter van kikerülni. Végre lefele tartok..a köd (felhő) zóna alá kerülök, újra ér valamit a reflektor. Kicsit csodálkozok, hogy a gps érkezési ideje 

szerint nem sok időt vesztettem.. Aztán rájövök, hogy lefagyott a gps.  

Újraindítom, bő negyven perc késést szedtem össze, ami belefér..rászámoltam, viszont a lassú hegyimenet leszívta a tankot.. ég a sárga. és még 85km.. rizikós. Cortéban bízok.. csak lesz egy nyitott benzinkút..de nem. Az automatákon semmi jelzés. Megyek még egy húszast, aztán egy új kinézetű automatát bepróbálok. Nyert.. találok angol menüt..kapok benzint!  Hurrá..

Bastia.. gyors jegyvásárlás, check-in, indulás. Elbúcsúzok a távolodó szigettől, majd egy étkező asztalára borulva félálomba merülök.  A két fali képernyőn egy film menüje megy nagyzenekari aláfestéssel.. 17 másodpercenként újraindul…  4 órán keresztül. .. A tv-k alatti ülőkén a bömbölő hangszórók alatt német házaspár ül mosolytalan faarccal.. 4 órán keresztül … Livornoban kikötünk, északra fordítom a kormányt.. a lehető legkevesebbet kérem a Pó síkságból.

Mindegy lenne.. hamarosan leszakad az ég..zuhog, de rendesen.    A topcase 

mélyére ások, lenni kell ott egy gumikesztyűnek.  Van is, tűzpiros ipari kesztyű..valami vegyvédelmi lehet.. rémes a kiképzése, alig lehet vele markolni a kormányt.. de vízhatlan.  A sztrádán elhúz mellettem egy kis fiat..majd visszalassít..  az utas (nő)  lelkesen magyaráz a vezető (szintén nő) –nek aki szinte félig kihajolva a jobbos  ablakon megcsodálják a kesztyűt.. (zuhogó esőben.. sztrádatempóban).. Aztán jó kikacagják..  kikérem magamnak… nem is olyan csúnya..csak kicsit rikító.

Ettől függetlenül a következő kútnál leveszem, hiába van benne egy vékony vászonréteg.. teljesen beleizzad az ember, nem lehet fogni a markolatot. Egyébként is csak szitál már, inkább hideg van, veszek egy bőr munkavédelmi kesztyűt.. max tíz éve lóghat ott a benzinkút polcán… szél ellen jó..Gondolkodok, hogy bemegyek egy nagyobb városba..de vasárnap van..úgyse lenne semmi nyitva.. ez olaszföld. A következő kúton találok egy félig gumirozott vászonkesztyüt is, valami szerelőfajta lehet.. a kettőt összefűzöm.. na így már egész jó. San Candidó-ig tervezem a napot, itt van ismerős szállás meg ismerős pizzéria is.

Szállás egyből van.. de a zuhany után gyakorlatilag bealszom.. Na majd csak akad valahol még pizza máskor.

Reggel kicsit félálomban vagyok, bemegyek a konyhába és leülök az asztalhoz.  „Milyen otthonos”-gondolom..majd jön a házinéni és csendes mosollyal átterel a nagy étkezőbe.. hmm.. na mindegy.. bőséges de szokványos euro-reggeli.

Innen egyszerűsítem az itinert.. arra megyek amerre süt a nap.. kicsivel később meg arra amerre kevésbé sötét a felhő.. végül pedig egyszerűen kelet fele. Az azért feltűnik, hogy a hóhatár jóval lentebb van mint ami ilyenkor megszokott. Egy alig 1400-as hágón átvágva simám hófoltok között motorozok. De legalább nem esett és volt pár napsütéses óra is az Alpokban, csak megérte erre jönni. Egy benzinkútnál még eszek egy Ausztria-Specialitate-t.  Ez egy császárzsemlébe rakott sajtos sült 

felvágott..   Nem tudom mi a neve de ha azt mondom hogy „Bitte Zsemmel mit 

Liba Kése” akkor ezt szokták adni és nem egy harcias libát..  meg lehet hogy kicsit másképp ejtik..

Átlépve a határt kicsit pihenek a sztrádázás előtt..majd öltözhetek be..jön az ítélet idő.. eső, viharos szél..hideg..minden ami kell. Érdekes módon különösebben nem zavar. Ez már az utazás.. Korzika meg csodálatos volt..  És rengeteget számít, hogy most már rendes, vízhatlan ruhám van..   pár éve egy teljesen ugyanilyen esős-hideg országátkelésen gyakorlatilag megfagytam, a hármason már minden kúton meg kellett állni átmelegedni.. ha a ruházat átázik akkor nem lehet másképp.

Most viszont gyorsan átlépem a fővárost.. nyugodt tempóban haladok hazafele..lemegy a Nap..  Kicsit zuhog.. kicsit  dobáll a szélvihar..  kicsit elgondolkodok.. hova is kellene motorozni legközelebb…..

  MGP 

A csapat 

Fotók: Csaba,Csele,Dany,Majordoki,Zozoo