Korzika

2003

Magyar       English

                 

 A régi Görögök szerint a "Legszebb sziget" Ezek már akkoriban is tudtak valamit, nem árt utána nézni a dolgoknak. Bár már egy évvel ezelott váltottam pár levelet a helyrol érdeklodés szinten, de nem sok mindent tudtam róla. Különben is csak az volt biztos, hogy menjünk motorozni, az idopont és a cél az utolsó két hétben alakult véglegesre. Szeptember vége és Korzika! Péntek este barátaim vittek Budapestre, mert ott volt a motorom. Akkorra készült el teljesen és láttam eloször. A Vörös Bömös,  végül is az egész utat felfoghatom egy próbakörnek is.Szombat. Kényelmesen indulunk, nem túl korán, már ismerjük az utat és van egy szálláspont is. Változékony az ido, lassan kezdünk, ismerkednem kell a géppel. Az M7-est mellozzük, lesz még elég sztráda mára. Székesfehérváron tankolunk, a benzinkutas leányzó nagyon kedvesen jó utat kíván és hozzáteszi:"Vigyázzatok magatokra"  Jó hangulatot ad a hosszú utazáshoz. Körmend felé megyünk, határon átsurranunk, majd ráállunk az A2-re. Hosszú unalmas út következik, az eso is csepereg, hát beöltözünk. A Wörthi tó mellett elhaladva eszembe jut a tavalyi utunk, meg is keresem szemmel a Piramidenkogelt. Néha tankolunk néha a fizetokapuknál állunk meg, de leginkább csak megyünk. Egyszer a leállósávban egy Audi jön visszafelé egy fém-Laokoon-csoporthoz. Jobban megnézve két bicikli és egy tetocsomagtartó romjai. Soha többé nem állok biciklit szállító kocsi mögé!  Velence alatt letérünk a pályáról és Mira-ban dokkolunk a már ismert magánszálláson. A tulaj a szokásos olaszos vehemenciával fogad. Lepakolunk, majd megnézzük megvan-e még a pizzéria Macedonia. Meg... csak épp szombat este van...itt a fél város és mindenki egyszerre beszél...  és nem halkan.. két asztallal távolabbról már egy légkalapácsot sem hallanánk. De a pizza kituno.  Vasárnap reggel kisétálunk a pékséghez, de sajna zárva. Egy nyitvatartó hely van, valami bár, nem épp a reggeli életre berendezkedve. A tea jó, de csak tartós croissant van, vacak.Menjünk.. idonk van, letérünk hát a sztrádáról, és újra egy nagyon jó hegyi utat ismerünk meg. Kiváló aszfalt, gondosan tervezett ívek. Egy parkolóban egy motoros szenved, nem igazán fiatal pár hölgyutasa próbálja betolni az egyhengerest. Megállunk, segítünk.... beröffen majd némi agónia után elnémul. Még próbálkozunk de itt komolyabb a gond. Nagyon hálásak, de elokerül a segélyhívó mobil. Intünk, majd tovagurulunk. Eldugott hegyi városkában ebédelünk. Nem is kell rendelni, a salátáspultról pakolt ételekkel jóllakunk. Az ilyen salátáspult nekem nagyon tetszik: sajtok, kolbászkák, húspéppel töltött kis sült tészták.

Haladunk tovább Livorno felé.  A táblázás.... hát ilyen nincs... a foútról leirányít egy körforgalomba, ahol is egy teljes kör után kimutat belole, és azt mondja menj tovább az eredeti foúton..  nem akarjuk elhinni, de tényleg. Aztán pár kilométer múlva ezt újra eljátssza.

Valami randa gyorsforgalmi úton érkezünk a kereskedelmi kikötobe. Kár keresgélni, be kell menni a régi városba, elég feltuno a kiköto, a kompot meg nehéz lenne eltéveszteni, kb 15 méteres betukkel van ráírva: "MOBY".  Szállás egy belvárosi kis szállóban, a neve is ez : MiniHotel. Este sétálunk a kikötoben, épp egy hadihajó tankol. Jól megnézzünk, majd vacsora keresés. Miután lejárjuk a lábunkat beesünk egy kisvendéglobe. Nagyon kulturált, ami mütyürt be lehet szerezni azt itt mind kitették a falra. Maximum 318 kávéscsésze van kiakasztva. Ez a hely viszont a helyieké... tehát olasz az étlap. Egy szót értünk: makaróni tehát ezt kérünk. A típus már bajosabb, találomra rendelünk. Eredmény: a tésztában apró félbevágott rákok vannak, amikbol körömnyi kis húst kell kipiszkálni..  macerás egy kaja.

Reggel becsekkolunk a kompra, jó ha harmadig van, pedig már csak napi két járat indul. Na ja, utószezon. Én nézelodök míg elindulunk, majd az egyenletes zúgás és a friss tengeri levego hatására rápótolok még egy kis alvást a fedélzeten. Késobb szétnézek a bárkán. Tomát a bárban találom, élénken "beszélget" egy olasszal. Közös téma van: egyforma a GPS és a motor.

Legalább kap pár útvonaltippet.

Bastia  eloször is megállunk és megszabadulunk a melegebb motoros cuccoktól, ez itt nem kell, ez rögtön érzodik. Kb 28 fok van. Északnak indulunk, a tengerparti sziklás út már az elején sejteti, hogy nem rossz helyre tévedtünk.  Nemsokára az is kiderül, hogy ide tényleg turaenduróval kellett jönni. Az északi foút ezen a részen kissé alulmúlja a Bükki átkötoút rosszabbik szakaszát. És attól kanyargósabb. Meg szakadékok szegélyezik.  Korlát.. az meg mi??  És még errol is letérünk, hogy a sziget legészakibb pontjára jussunk.  Falucska, kiköto meg vagy öt házikó. Nem egy idegbajos hely... szerintem a helyi bácsikáknak 40 éve nem volt sürgos dolguk. Akkor is csak azért mert romlott volt a szardinia vacsorára.

Visszatérünk a "foútra". Sajnos egybol látunk egy erdotüzet is. Repülogéprol oltják. Késobb még sokszor találkozunk kiégett területekkel, meg rengetegszer tuzoltókkal. A kis terepjáró tuzoltóautók a sziget legkülönbözobb pontjain várakoznak ügyeletben. Este St.Florenzbe érünk. (itt napi 150-200 km az etap, többet nem lehet menni). Beesünk egy motelba, kiderül, hogy csak motorosokat fogad! Este bemotorozunk a városkába, eléggé turistaközpont. A kikötoben végestelen végig csak éttermek. A másik oldalon meg a luxusjachtok.

Kedd.. az elso teljes korzikai nap. Fotózgatunk kicsit a kikötoben, majd elindulunk elobb a sziget belseje felé. N1197-N84-es utak.... csak ezért írom le, hogyha valaki errefele téved, ezt a szakaszt nem szabad kihagynia. A félelmetes sziklaszurdokon végigkanyargó út hihetetlen látvány. Néha kissé ijeszto hisz korlátok nélkül követi a folyóvájta hasadékot, de itt nem száguldozni kell, hanem gyakran meg-megállva csodálni a természetet. Az útról csak azt állapítottuk meg, hogy ezt nem építették... ez itt volt...ember ilyet nem készít!

Kiérve innen egy régi kohíd tunik fel...a közút kohídja alatt-mellett.. A kristálytiszta víz meglepo formákra szobrászkodta a környékbeli sziklákat. Némi elemózsiával felfegyverkezve lemászunk egy kis ebédre és láblógatásra a vízhez. Továbbmenve egy tavat jelöl a térkép, de ez csak egy víztározó, nem épp érdekes, megyünk tovább. Hegyi erdon át visz az út, ujabb arcát mutatja a sziget. Az eddigi kissé kies-sziklás táj után szinte vadon fogad. Egy kilátóponton furcsa szerkentyu ácsorog: háromkereku Norton. Angolok vannak vele, késobb még kettovel találkoztunk. Innentol kezdve már az utakon kóborló kecskékre és malacokra is vigyázni kell. Egy pihenohelynél még kunyerálnak is a turistáktól a röfik. Itt egy deszkákból összetákolt büfé jelenti az infrastrukturát.Mig pihenünk egy Varaderós érkezik szoke barátnojével, köszönnek, nézelodnek. Továbbindulunk az erdei úton, pár pillanatra lassítok mikor egy hatalmas sziklafal mellett megyünk el, mikor is a Varás pár elszáguld mellettem hihetetlen tempóban. Módosítom a korábbi megállapításom: a barátnoje nem szoke hanem osz. Pár kanyarral odébb egy busz áll, sokan fotóznak, tehát mi is megállunk. Páran egybol a motorokat kezdik nézni... ezen a helyen ezért ez már valami!

Egy pici faluban megállunk, a kanyarban lévo Spar-bolt egyúttal a szuvenirbolt és a benzinkút is. Kenyér kellene a vacsihoz, de a boltosnéni nem akar adni.. nincs friss..De hát ott van a polcon! Az nem friss, azt nem adja el... ingyen persze elvihetjük..és mosolyog hozzá! Semmi baja nem volt a kenyérnek..egy kis virsli-befottel kb két perc alatt elpusztítottuk.

Este Portóba érkezünk..  a világörökség legvédettebb helyei közé tartozik.. nem véletlenül.

Szállást keresünk, majd szétnézünk a "városban". Az ortoronyhoz nem engednek fel, épp lekéstük

, átbandokolunk az öböl strandjára. Az este ellenére sokan vannak ott, és nagyrészük fényképezogéppel felszerelkezve várakozik. Állítólag itt a legszebb a naplemente. Kivártuk... nem állítólag... tényleg!

Visszaséta.. vacsora..(elég vacak spagetti). A parkolóban egy rakás Corvette áll, valami klubtalálkozó. Odébb viszont egy szép Trike-ot találunk, tényleg nagyon jól néz ki, szép fényezés, szépen varrott ülések és hímzett bor tok az elso telon, gondolom dísznek (puskának?)..

Ekkor odabiceg a tulaj... a tok a botjának van..

Szerda: úgy döntünk még maradunk. Lemegyek a portára, mire kiderül, hogy még egy napra nincs szoba. Nem baj, a következo szállás van vagy harminc méter, és még olcsóbb is.

Veszünk némi elemózsiát, majd elindulunk északnak. Az út magasra hág az öböl sziklafalán, szép a kilátás. Hamarosan meg is állunk egy kilátóponton, majd fókuszálunk...  a reggelire.

Utána meredek hegyi szakasz következik..majd dugó. Egy busz a leheto legrosszabb helyen döglik be. Motorral épp csak elférünk mellette. De a Trike-os vezette motoroscsapat ottragad.

Következo városka: Galéria. Innen zsákutcába futunk illetve megy az tovább, csak földútként...illetve "kövesútként".. kb olyan mintha vasúti töltésen mennénk csak talpfák nincsenek. Kb tíz kilóméter múlva a GPS sem jelzi tovább, és nekem is elegem van belole, visszafordulunk. A visszaúton viszont lemegyünk egy patakmederhez, páran fürödnek a tiszta vízben, ugrálnak le a sziklákról. Lazítunk egy félórát. A visszaúton tankolunk: egy utmenti fára rászögezve egy Shell tábla, bentebb két osi kútfej..  a szomszédos vendéglobol jönnek ki a fizetéshez.

Visszatérünk Portóba, késo délután fürdünk a tengerben, majd slattyogunk kicsit a környéken.. nem sokat.

Csütörtök:Bucsúzunk Portótól, ujabb "nem épített" útszakasz következik.. akár minden méteren meg lehetne állni, fotózni.Ujra és újra tuzoltóautókkal találkozunk, sok kiégett területet látunk, mint olvassuk, sajnos némelyik szándékos gyújtogatás eredménye. Ez, valamint a szétlott útjelzo táblák mutatják, hogy vannak akik el akarnak szakadni Franciaországtól. És láttunk olyan kiégett részt is aminek a közepén egy autóroncs volt, némelyik útszakasz tényleg félelmetes.Ajaccio-ba tartunk, rövid városnézés és piheno. Véletlenül megtaláljuk az Idegen-Légiót. Innen újra a sziget belsejének fordulunk. Egy tábla teknos-farmot jelez, megnézzük. Eleinte azt hisszük, hogy erosen át lettünk verve mikor egy rakás tenyérnyi teknost látunk csak, azt is erosen kell keresgetni, de aztán megjelennek a "Gigantikus" verziók is.

Valahol errefele (is) kereszteztük a szigetet átszelo GR20-as turistautat ami a kétezer méter feletti csúcsokat járja végig. Egy kanyarból kinézve vízesést pillantunk meg, közelebbrol is megnézzük. Egy egyszeru kis elvezetocsanornával innen veszi a szomszédos falu az ivóvizet.

Aulenne-ben szállunk meg egy Postafogadóban. Nagyon szép, eredeti állapotú épület. Amikor belépünk a kezünkbe nyomnak egy szobakulcsot majd nem foglalkoznak velünk tovább.

Az emeleten van a szoba, a hátsó fronton, az elozo napi tapasztalatok után lelkesen tárom ki a spalettákat, valami szép kilátást várva, mikor is az ablak elott fél méterrel szemmagasságban húz át egy mellékút. Percekig fetrengünk a röhögéstol. Egyszeruen ki lehet lépni az utcára az ablakból.

Péntek: Reggel a kulccsal együtt letesszük a szoba árát (a falra ki volt írva) a pultra.. a konyhából kimosolyog egy nénike, elköszön, oszt le vagyunk tudva..

Továbbmenve megállunk egy hangulatos városka foterén (talán Sarténe volt de nem teszek rá esküt). A helyi kisboltokban bevásárlunk, a pékségben egy mosolygós leányzó bemutatja a bagett becsomagolásának magasiskoláját..  le vagyunk nyugözve..  majd egy perc múlva kicsomagoljuk..  tízenegyperc múlva pedig mozdulni sem tudunk úgy jóllaktunk.. hogy a fenébe lehet ilyen finom bagettet sütni?! Bonifaccióba érkezünk, gyorsan jegyet váltunk a Sardiniai kompra.. aztán csak nézünk.. ez a jegy???? Egy sárga cetlire ráfirkantva "1pers+1mot"..  ezért kár volt fizetni, ilyen cetlit találtunk volna a papirboltban is!

Egy óra az indulásig, pár gyors fotó a meredek sziklákra épített házakról, majd le a kikötobe. Hazai megrendelésnek kell eleget tenni, valahol itt egy automatából lehet Vaniliás-Colát kapni.. és tényleg. Kompút egy órás és rohadt meleg van.

Sardinián kis nézelodés után a belso részek felé fordulunk, egy meglepo "Kotengeren" hajtunk keresztül, mintha óriások szórták volna tele a síkságot több száz tonnás "kavicsokkal"

Valami eszement szerpentinen feljutunk egy kb 1400 méteres hegyre, ahol meglepoen sok adóantenna van. Olyan eros a térero, hogy Toma motorjában a riasztó nem kapcsolható ki a távkapcsolóval, kicsit lentebb kell gurulni. Itt viszont találunk egy panorámautat.. igaz földút, de tényleg szép a kilátás, ezért érdemes volt feljönni! Egy tó fele megyünk tovább, szép tájakat remélve, de teljesen kihalt a környék. Hosszú kanyargás után kikötünk a tó völgyzáró gátjánál (eromu), de itt sincs semmi élet. Vissza, majd a legközelebbi városig gurulunk.Lepukkant hotelben alszunk, késo éjszakáig hangos a város.

Szombat. Reggel gyorsan bevásárlunk majd elhúzzuk a csíkot . kis erdei kanyarban telepszünk le, falatozunk. Odébb megvizsgálunk közelrol egy parafatölgy ültetvényt és a "megnyúzott" fákat. Egy tábla valami vízesét jelöl egy mellékúton, hát letérünk. Hosszú kanyargás után a vízesés nincs meg, viszont visszajutunk a foútra.. még a reggelizohely elotti részre. A következo rész kissé deja-vu. Déltájt kis piheno, majd kis tervmódosítás.. mi lenne ha visszamennénk Korzikára?? Úgyis mondtuk, hogy oda még vissza kell térni!!Elég gyorsan döntöttünk.. kormány észak-északnyugat! Útközben még megállunk Porto-Rotondondó-ban, már tudjuk hova tunnek el a lotto-ötös nyertesei.. ez itt a kogazdagok lakhelye. Olbiában kompjegyvétel, majd várakozunk egy kikötoi késdobálóban. Egy óra vissza Olbiába. Az elso eset hogy nincs szállás. Pedig szerettem volna este várostnézni, de hajlékra kell vadászni. Pár sikertelen kísérlet után irány a turistinfó. Néhány förtelmes árú hoteltól eltekintve minden foglalt.Kempinget keresünk, többször is zsákutcába futunk. Már sötétben találunk egy lakókocsis helyet, valami nagyon lepukkant caravan-t kapunk. Enni is kellene, de megint nem értjük az étlapot. Illetve csak a steak és a lasagna szó ismeros..ezeket rendeljük. Na ez a ketto nincs. A pincér (aki a portás és a mindenes is) nagyon rendes, nem megy abba bele, hogy találomra hozzon nekünk valamit, inkább mindent megpróbál elmagyarázni az étlapról. Végül is csak kettot nem értünk, igy ezeket rendeljük csakazértis, hogy ezeket is megismerjük. Így saslikot és sültkolbászt vacsoráztunk.

Vasárnap. Reggel egy puska van a porta oldalának támasztva.. hmm.. lehet, hogy fizetni kéne?? De mi rendesek vagyunk, már este megtettük. Korán indulunk, még párás minden.. hideg is van. Újra szép helyeken járunk, fás és vadregényes. Egy víztározón szépen látszik, hogy hol a tavaszi vízállás. Sok helyen vadászok ácsorognak, már értjük a puskát. Egy kanyargós helyen megállunk két percre,pont jókor.. 5-6 önjelölt rallys húz el eszeveszett tempóban..ha ezekkel kanyarban találkozunk..jobb bele nem gondolni!

Megállunk egy reggeli teára egy varázslatos kisvárosban. Csupa kis bolt és fogadó. Több út keresztezi itt egymást, ezért gondoltam fontos helynek Zonzát, de kiderül, hogy a GR20-is erre halad át, meg egy hágó elott vagyunk, ami egyben zarándokhely is. Arra folytatjuk az utat. A hágóutrol a kilátást úgyse lehet leírni, meg se próbálom. Fenn leállítjuk a motorokat, majd 1400 méterrol csendben gurulunk le a vadregényes erdokön át. Nemsokára keresztezzük utunk egy héttel korábbi szakaszát, eszembe jut, hogy akkor itt szemezgettem egy kis kitérovel, de kimaradt, mert zsákutca. Arra megyünk, de késobb még többször visszakapom Tomátol, hogy nekem egy "kis kitéro" 70 km! Aztán leesik az állunk a sziklaszurdokus út láttán, aminek a vége egy síkközponthoz vezet (Asco). Fenn is szép, de az út alsó szakasza az igazi. Középtájt van egy városka amit meg akarunk kerülni, egy elágazásban zsákutcát jelez, visszafordulnánk, de két érkezo német motoros int, hogy menjünk csak le az aljáig, megéri.

Megérte! Egy osi kohíd ível át a kristályvízü patak fölött..

Visszatérünk a "foútra", de még közben megállunk, megmártózunk a patakban. Estére Bastiába érünk, egy járat van csak másnap reggel, a CorsicaFerrys iroda viszont vasárnap délután zárva, és a kiírás szerint hétfon is csak késobb nyit mint a kompindulás. Nem tudom elhinni. Szerencsére Toma mondja, hogy nézzük meg a kikötoben lévo épületet is, kiderül, hogy ez a jegyíroda és másnap indulás elott ki is nyit. Szállást könnyen találunk, még a tengerpartra is le tudunk menni innen kicsit megmártózni.

Hétfo: reggel becsekkolunk a kompra, ezúttal három óra múlva Livornóban vagyunk. Egybol indulunk tovább, unalmas az út Miráig, de legalább ismeros a szállás. Este gyalog indulunk megkeresni egy házias kisvendéglot, majd miután nem találjuk, de térdig jártuk a le a lábunk, kikötünk a Macedónia jól ismert asztalánál.

Kedd: reggel bemotorozunk Velencébe, lerakjuk a vasakat, majd gyakorlatilag egész nap csak csavargunk. A kishajókat mellozük, mostmár tudjuk, hogy a SzentMárk térig nyugodtan be lehet sétálni és vissza egy másik úton, és sokkal többet is lát az ember!

Este már motorral keressük a vacsorázóhelyet Mirában, meg is van. Csak utána derül ki, hogy valami halvendéglo. Nagyon szép hely, udvarias a kiszolgálás, de minden kaja halas.Még a spagetti is.. Tomáé ráadásul még fekete is.. szerencsére én abból nem rendeltem.. viszont amit másodiknak kaptunk... hát abból se sok mindent ismertem fel..

Utána még erosen kellett volna enni valami kis nasit, de semmink nem volt, este tízkor meg minden zárva. Betévedtünk valami útszéli kis kocsmaszeruségbe, ami épp zárt. A pultoslány meglátva a magyar rendszámot kijött, és elmagyarázta, hogy a bátyja épp Magyarországon dolgozik..és hol? Nyíregyházán.... Áááá...... kicsit sem volt meglepo J.

Szerda. Mostmár végképp indulás haza.. az ido is elromlott. Azzal vigasztaltuk magunkat, hogy eddig fantasztikusan jó idönk volt, ez már nem rontja el a dolgokat, inkább most essen.. Hát esett is..... eso, vihar, eros szél, 6-7 fok meleg (hideg)..Minden ruha magunkra, meg persze az esoruha. Székesfehérváron megálltunk az OMV kútnál, hoztunk egy apró szuvenirt és otthagytuk a kedves kutas leánynak aki az út elején elköszöntött. Bp-ig kb 750 km volt a táv, ilyenkor szokásos módon már nem volt kedvem ottaludni, így hát elköszöntem Tomától és még egy hosszú szakaszt bevállalva hazagurultam. Szép idoben is elég lett volna ez az 1000 km egy napra, de ezen az esos szeles napon aztán végleg sok volt... Viszont a különleges Korzikai útért igencsak megérte!!

MGP

Ide tessék irni!!!!   De gyorsan!
mgp@mgp.hu

 

Fooldal