Kárpátok 2007

M:

Régi-régi terv végre egyszer megnézni a Kárpátok vonulatait, melyen keresztül őseink idetaláltak.

Ezért örültem annyira mikor CsLac megemlítette egy rövid kirándulás lehetőségét a környékre, ráadásul mindent leszervezett, útiterv, szállás, étkezés, napi programok, nekünk csak menni kellett. A hét végére már nagyon vártam az indulást, igaz az első nap, csak az esti találkozó és a határátkelés volt. Találka Fehérgyarmaton, hogy azért legyen egy kis menet is én kerültem egyet a Tiszaparti utakon meg a Szilva-úton. A gyarmati kútnál találka, ismerkedés az ismeretlenekkel, és természetesen a motorok megszemlézése.

CsLac elmondta a határátlépés várható menetét, minek hatására többen egy Szlovák túrára kezdtünk módosítani. Végül problémamentesen, gyorsan keltünk át. Első ponton megkaptuk a kispapírokat, másodikon lepecsételték, harmadikon elvették (egy részét, egyet őrizni kell kilépésig). Zöldkártyát, vázszámot ellenőrizték. Vámnyilatkozat Laci szervezésének hála nem kellett.

Szállás megszállása után egyből meleg vacsora várt minket, házias leves, meg valami nem teljesen beazonosított pörköltös étek, amit mai napig hálás szívvel emlegetünk.

Este még egy „vendéglátóipari egységben” teszteltük a ciril betűs italokat..ki-ki ízlése szerint.

Megjegyzendő, csak az italon volt ciril betű, mindenhol a magyar szó a jellemző.

V:

Már nem is emlékszem mikor történt, de talán még valamikor télen, hogy CsLacc egyszercsak felhívott telefonon, hogy arra gondolt, hogy a május elsejei hosszú hétvégere ki kéne menni Ukrajnába. Brrrrr, annyi rosszat hallott már az ember maffiózókról egyebekről. Brrrrr, kicsit beleborzongtam. Aztán kiderült, hogy talán MGP is jön. Na, HA Ő ott lesz, akkor már nem is félek annyira, OK, menjünk.

Aztán telt múlt a tavasz, elég sokat tekeregtünk Romániában, Erdélyben, a Kárpátok szélén és egyszercsak eljött az idő. CsLacc írt is egy levelet arról, hogy mire számítsunk, milyen papírok kellenek, stb. Ismét Brrrrr.

Indulás április27 péntek késő délután, randi Fehérgyarmaton. Csele Vámospércsnél CsLaccék elé vág, nekem elhúzódótt a meló, így marad a közvetlen megközelítés. Kicsivel a randi előtt egy pirosan villogó vasúti jelzőlámpa előtt 3 motor áll: CsLacc, SuttyóTestvér és Csele. Innen már együtt megyünk tovább és elsőként érünk a kútra, de csak pár másodperccel előztük meg MGPt - aki hozzám hasonlóan inkább még a biztonság kedvéért mégegyszer megitatta a bálnáját jófajta magyar benzinnel.
Pár perc és Galád is megérkezik, sajna GS-s barátja nélkül, akinek az induláskor eldurrant a fékcsöve, javítást már nem vállalták pesten ... mínusz egy fő. Dexter még sehol, de kiderül, hogy Ő fénysebességgel közelít.
Laci eligaítást tart arról, hogy hogyan is lesz a határátlépés. Mi párán megrémülünk és szlovákiát fontolgatjuk.

Aztán mégis belevágunk, irány a határ. Egyik papírt a másik után megkapjuk, amikor Dexter is bedübörög, így közös űrlap töltögetés után irány a bódé. Kedves udvarias határőr teszi a dolgát, mikozben kollégái a motorokat csodálják, majd amikor végzünk, akkor a vázszámokat ellenőrzik. Kedvesek, segítőkészek, magyarul beszélnek hozzánk.

Szóval simán átkeltünk a határon és pár pillanat múlva már a szállásunkon voltunk. Sokáig azt hittem, hogy Péterfalván vagyunk, de ez már a következő láncszem volt egy elnyúlt konglomerátumban.

Szállásadónk "Esperes" Úr és teljes családja nagyon kedves volt, ahogy családja is. A szoba nekem tetszett, bár mint kiderült "kicsit" hideg volt esténként, amit extra plédekkel egész jól lehetett kézben tartani. Beköltözés után bőséges vacsi következett (amennyi belefér), aztán megkersetük a helyi talponállót, ahol megismertük az olcsó sör, az ugyanolyan mint itthon pisztácia és az epres banánlé csodáit.

M:

Első nap bőséges reggelivel indult, a házi szilvalekvár aratta a legnagyobb sikert. Aztán szendvicseket kaptunk, valószínűleg azt hitték szántani megyünk, mert akkorák voltak..és fejenként három.

Illetve nem is a reggeli volt előbb, hanem a nyughatatlan Csele unszolására reggeli torna gyanánt kisétáltunk a Tisza partra… (legalább a reggelit megszolgáltuk a mozgással).

Az ártéri rész nyugodt, kellemes részein akár az egész napot el lehetett volna tölteni…arról nem is beszélve, hogy itt még nem homokos, hanem köves a Tisza medre, ennek megfelően kristálytiszta a vize.

V:
Szombaton reggel 0730kor reggeli, addigra Csele+MGP már megjárta a Tisza partot. Indulás precízen, tankolás "A" Lukoil kútnál. Galádnak sikerult a 22L tankba 21L-t töltenie, lehet mar ideje volt :)

Aztán nekivágtunk. A határ menti falvak nagyon hasonlóak dél Szlovákiában, Magyarországon és Ukrajnában is.  Beljebb hatolva különös keveréke volt az omladozó szovjet maradéknak és a szegénységnek. Jani mesélte még pár hete romániai szűk körülmények közt élő emberekről, hogy nem szegények, hanem békések. És tényleg. Nagyon szegények, látszik mennyire szűkösen élhetnek, de mégis élik életüket békésen, a saját kereteik közt.

A Vereckei hágó felé még pár jófajta kanyar is belefért, amíg le nem tértünk az útról, aztán jött az endurós szerpentin. Út csak nyomokban, de a legnagyobb gödrök nem kikerülhetetlenek, szóval jól lehetett haladni és ahogy emelkedtünk a hágó felé leesett az állunk. Addig is kellemes dimbes-dombos volt, de onnan a látkép gyönyörű ... A hágón lévő emlékműhöz kis földutas szakasz vezetett. Maga az emlékmű a környék legmagasabb hegyén állt, így körbe nagyon szép volt a kilátás. Bár CsLacc előre óva intett minket, hogy ne várjunk túl sokat, nekem mégis nagyon tetszett.

M:

Az emlékmű egyébként csak maradványa az eredetinek, amit leromboltak és fölrobbantottak. A közepén lévő kocka lett csak később kialakítva. Talán még jobban is jelképezi így a történelmünket. Sokáig voltunk itt, csak lassan akaródzott elmenni innen.

A főútra (amely egyébként hibátlan minőségű) némileg hiányos aszfaltozású mellékút vitt vissza.

A főút jó minősége meglepett, mint ahogy az is, hogy a vártnál sokkal kulturáltabban vezetnek. Úgy látszik mikor átjönnek hozzánk átveszik a mi stílusunkat is. A gyakori villogásról azt volt némileg nehéz eldönteni, hogy a motorosokat köszöntik-e, vagy trapifaxra figyelmeztetnek. Ami volt is, bár éppen nem élesre állítva. Azért van ami a múltra emlékeztessen a házakon kívül is, az úton például a kamerás stoptábla, ahol meg kell állni és belenézni.. azt hiszem ezt a mozzanatot mi kihagytuk. Le nem állítottak minket, sőt egy lakott területen a motorosokhoz túl közel szambázó autóst egy pillanat alatt kiszedtek a sorból.

V:

 Onnan lefelé kis út és egy National Geographicból előbújt kis falu várt minket.

 Egyszerű, szétszórt, kicsit mesebeli. Sajna hamar a főútra értünk, ahol már csak a kanyargás maradt Munkácsig.
Munkácson a várat néztük meg, ahol a várhoz kapcsolt magyar történelmi emlék mellett különös-fura tárlatokat és a modern világ nagyzolása ként mercis-bmw -s esküvőt is láthattunk (becsípett menyasszonnyal, becsípett derekú barbival és aranyba öltözött tündérrel).

Második nap korábbi indulás, távolabbi cél. Iránya Fekete Tisza forrás. Amikor indítottam a motort egy csepp eső esett az ülésre. Aztán útközben szemetelni kezdett az eső, aztán esni. Mire elértük európa földrajzi közepét addigra már nagyon esett. A túravezető - mivel reggel nem tette be az esőruhát visszafordulást javasolt. A reakció csend ... aztan amikor elhangzott, hogy talán mégis tovább kéne menni. Öltözés, irány tovább. Még esősen is nagyon szép volt a völgy. Sajna ezek a falvak tényleg a szocreál "építés" áldozatai voltak, bár a múlt vasbeton épületei sokfelé már omladoztak. Az út egy részén ragyogott a napsütés máshol szakadt az eső. A forrás felé ez utóbbiban volt részünk. Mivel az időnk elfogyott így a helyi kocsma törzsközönségével való kis ismerkedés után (a helybeliek ismét kedvesek voltak, senkit nem zavart, hogy nem értjük egymást) ... visszaindultunk. Innen már azonos úton mentünk hazafelé. Miután kisütött a nap útba ejtettük "a nárciszok rétjét". A rét publikus része kicsit kiábrándító volt, de a többiek találtak egy eldugott és igazán tuti helyet. Még egy pihenő belefért a tiszaparton, majd gyia haza.
A szálláson Galád elmesélte, hogy talált egy tuti árkot a Tisza töltés oldalában, de egyedül mégsem akart vele játszani. Dexter azonnal ugrott, hogy elkíséri. Gondoltam egyet én is elmegyek, max nem vágok neki ... sajna nem néztem eléggé körül. Az árkot felmérttem bemértem, sima ügy volt, a GS is átsiklott rajta, pedig egész mély volt, viszont nem vettem idején észre, hogy a töltés oldalán felfele haladó ferde úton felfelé egyre több a fű. Próbáltam lent kis lendületet szerezni, de csak korlátozottan sikerült, ami a gát teteje előtt el is fogytt. GS fexik, énis, amúgy minden OK. Tekergés tovább kis lightos óvatos offroad tekergés az ártéren ... akár egésznapos program is lehetne. Csendes duma, ücsörgés, aztán irány a vacsi. Mint kiderült közben MGP "kétségbeesetten keresett minket" így sikerült vagy 40km-t az ártéren letekernie.

M:

No igen… „kétségbeesésemben” a szomszéd falutól kezdve összesen öt helyen sikerült megtalálnom a Tisza partot..de a többieket nem..(addigra már régen visszajöttek). Viszont nagyon jót csavarogtam az ártéren, keresve a kivezető utat. Volt függőhíd amire inkább nem vállalkoztam és volt betonhíd amin inkább szintén nem sok időt töltöttem, mert eléggé át lehetett látni rajta…lefele.

V:
Harmadik nap könnyedebb a terv, tónézés. Hamar felértünk a hegyek közé. A hangulat ismeretterjesztő filmbe illő, mintha sokkal keletebbre lennénk. Kis falvak, patakban mosó asszonyok, nagyobb városban kavargó piactér romos házak és frissen felújított templomok. A hit fontos eleme lehet az itteniek életének.
Amikor a hegyek fölé emelkedtünk ismét elállt a lélegzetünk is ... gyönyörű. Persze ha teljesen őszinte akarok lenni sajna szinte mindenhol szemet szúr a sok szemét is, de a természet akkor is csodaszép. Két részre szakadva (mint kiderült kevesebb mint egy kilóméterre egymástól kaja, nézelődés, aztán irány "a tó". Kiderült, hogy felfelé komolyabb (fél óra kaptatás) az út, így páran passzoltunk és magunkra vállaltuk a motorok őrzését. Menet közben lefotóztam egy fura helybélit, aki számomra megfejthetetlen logika alapján egyes köveket összelapátolt egy talicskába. A tótól erősen kikészülve ért le a csapat bátrabbik fele. Indulás tovább. Azt hiszem nekem az ezt követő szakasz lett a kedvencem az egész útból. Kis egyszerű falvak, aszfalttal csak nyomokban fedett utak, békés emberek. Nehéz megfogalmazni, de olyan érzésem volt, mintha valakinek a hálószobájában járnánk. Azok az emberek élik ott békésen az életüket, egyszerűen, szegényen, de nyíltan. Az utakon tehenekkel kergetőztünk közben. Nagyon tetszett az egész hangulat.
Elhaladtunk egy tuti víztározó mellett is. A pozitív képet erősen rombolta az az irdatlan mennyiségű műanyag flakon, ami a gát két oldalán gyűlt össze ...
Hazafelé MGP átvette a vezetést, az aszfalt pedig 500 méteren belül nagykavicsos sziklássá változott. MGP, Suttyó előre tűzött, Dexter és Galád türelmesen kísérte a sort, pedig biztos viszketett a hátsó kerekük egy kis játékra. Aztán elfogyott az izgis út, maradt a szokásos kicsit döcögős, de amúgy hibátlan borítás. Még kis meglepi egy város közepén talált lassító ( 100 méter aszfalthiány) volt. Tiszaparton szusszanás, otthon a gyávábbak fincsi vacsi, majd irány Vicusék (leendő Csókné) felé, ahol már készültek a szalonnasütéshez. Vicus mama isteni szilvalekváros fánkja után az utolsó esélyem is elmúlt arra, hogy szalonnát is egyek ...

M:

Na igen..ez a harmadik nap valami csodás helyekre vitt. A Szineviri Nemzeti Park előtti hágón megmutatatta igazi arcát a Kárpátok. Az az igazi festményekről ismert vadregényes táj. Előtérben a fenyvesek, háttérben a havasok.. Fantastic.

A belépő a Nemzeti Parkba kemény 1 grivnya..(cc 40 ft).. Az első megálló egy vízesésnél volt, ahol is egy geológia-prof órákat mesélhetett volna a meggyűrődött kőzetek kialakulásáról.

A tóhoz sajna nem motorozhattunk fel, ezért nekiálltunk gyalog. Az út nem hosszú viszont magas. Legalábbis igencsak kaptatós, főleg vasalt csízmában, goretexben, cordurában…egyesek páncélban..kinek kinek ízlése szerint, hogy miben szeret hegyet mászni.

A tavacska nekem tetszett, főleg hogy elértük. A túloldalt két totem állt, mint megtudtuk, ha oda is elmentünk volna akkor egy faúsztatós múzeumot is találtunk volna. Ha járni is bírtunk volna még… volna… 
A hazaúton történt aszfaltelfogyásról nem tehetek, és csak a rövidebb utat kerestem (és a térképen azonos minőséggel volt jelölve)… na de ezt úgyse mosom le magamról. Különbenis..Dexter vissza is akart menni.

V:
Hát így történt. Kedden reggel 11fok volt, amikor indulni készültünk. Eredetileg MGPvel meg akarunk keresni egy rövidebb utat Ungvár-Szlovákia felé, de észrevettem, hogy MGPnek már csak nyomokban van fékbetétje, így hát egyenesen irány haza. A határ átlépése után a csapat szétvált, nekem sikerült teljesen megfagynom miközben Nyíregyig kergettem MGPt (nem tettem be a naciba a termobélést, azt hittem az idő hamar fel fog melegedni).
Összességében előtte nagyon tartottam az úttól, utólag pedig nagyon boldog vagyok, hogy arra járhattunk. Elvarázsolt a táj és elvarázsoltak az emberek is.
Gab
a kepeim keves szoveggel itt:
http://www.keletitura.hu/UkrajnaiTavasz.html

M:

Én is nagyon örültem az útnak, köszönet CsLac-nak a tervért, a szervezésért, az útért.

Nagyon jól sikerült minden, sikerült olyan helyeken járni, ahová eddig nem nagyon merészkedtünk át, bár közel van és igen szép természeti csodákat tartogat. Látni kell ezeket a helyeket.

A hazaúton nem bántam, hogy nem kerültünk, részint úgyis hűvösebb volt az idő, meg ez az út a Kárpátokról szólt, ezen hegyeknek az emlékével motoroztam hazafelé.

Szöveg:

V.Gab és MGP.... és Dexter

Fotók:

V.Gab. Csele. MGP.

A Gab. Keletiturás linkjén kívül Csele fotói is megtekinthetőek a:

http://picasaweb.google.com/cselemester/Karpatalja

oldalon

Na megérkezett Dexter beszámolója is, még ezt is beszurom, már szétszedés nélkül: